rendezõ | színész | operatõr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Mozi

Szívecskéim

Varró Attila

Caprice – francia, 2015. Rendezte és írta: Emmanuel Mouret. Kép: Laurent Desmet. Zene: Giovanni Mirabassi. Szereplõk: Emmanuel Mouret (Clément), Virginie Efira (Alicia), Anais Demoustier (Caprice), Laurent Stocker (Thomas). Gyártó: Moby Dick Films / Arte France. Forgalmazó: Vertigo Media Kft. Feliratos. 100 perc.

 

Noha Emmanuel Mouret az elmúlt két évtized nagyjából tizenhatodik lelkesen magasztalt aspiránsa a „Francia Woody Allen” mind kétesebb értékû titulusára, féltucatnyi mûvet számláló eddigi romkom életmûve alapján a párizsi színész-író-rendezõ inkább valahol Antoine Doinel és Fernandel keskeny metszetében helyezkedik el. Legfrissebb, Szívecskéim címû alkotásában bumfordi bájú, tisztalelkû és vadromantikus entellektüel-figurája a számos Harry és Sally verzió után (Költözködõ szerelem, Csak egy csók) ezúttal a Sztárom a párom alapszituációjában próbál szerencsét: álmodozó tanárhõse csodás véletlen folytán megismerkedik, majd boldog párkapcsolatba lép az évek óta távolról rajongott színésznõvel – a konfliktust ezúttal nem a két világ összeférhetetlensége okozza, hanem egy lelkes fruska, aki hasonló elvakult imádatot táplál a fõhõs iránt, ám ezt jóval aktívabb és látványosabb módon nyilvánítja ki, takaros szerelmi három- (majd négy-)szöget teremtve.

Mouret filmje ezúttal is egyformán szûken méri a mûfaji és szerzõi érdemeket: míg utóbbi kimerül a szokásos mafla lúzer figura reflexióiban és a hátterekben elhelyezett rajzok ironikus kommentárjainak egész életmûvön végigvonuló kézjegyében, addig a Szívecskéim romkom-fronton sem kínál többet egy erõltetett romantikus konfliktus repetitív helyzetekre épülõ cselekményénél, idõnként komikus közjátékokkal megspékelve. Ami miatt némiképp kiemelkedik a film Mouret középszerû alkotásai közül, az a keserûbb végkifejlet: a happy end felszíne alatt nem csupán a párkapcsolatok illuzórikus, önáltató természetérõl vetít sötétebb képet, de némi mûvészi önkritikát is gyakorol fõhõse alakjában, aki az írást jelképezõ üde, õszinte fruskát némi bánatos bocitekintettel, de szemrebbenés nélkül beáldozza a nagypályát jelentõ sztár-pár kedvéért.


A cikk közvetlen elérhetõségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/04 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12681

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 20 átlag: 4.4