Árva Márton
Ahora o nunca – spanyol, 2015. Rendezte: María Ripoll. Írta: Jorge Lara és Francisco Roncal. Kép: Pau Esteve Birba. Zene: Simon Smith. Szereplõk: Dani Rovira (Alex), María Valverde (Eva), Jordi Sánchez (Fermin), Joaquin Núnez (Santiago). Gyártó: Atresmaedia Cine / AXN / Zeta Cinema. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Szinkronizált. 91 perc.
Mióta a lélekboncolgató mûvészfilmesként indult, de hamar a komikus mûfajokhoz soroló Daniel Sanchez Arévalo sebességbe kapcsolta Spanyolországban a regionális sztereotípiákon humorizáló, esküvõi szituációkba helyezett romkomok gyártósorát (Laza esküvõ, Csókok és gólok), menetrendszerûen érkeznek a szûk keretek között variálható formula újabb darabjai (Hárommal több esküvõ), melyek olykor kiugró hazai nézettséget produkálnak (Spanyol affér), és exportképességükre sem lehet panasz.
A fenti sort folytató Mindenáron esküvõ rendezõnõje, María Ripoll (Tortilla leves) egyfelõl üdítõ öniróniával irányítja a figyelmet a ciklus kifáradására, másrészt az Ibériai-félszigetnél is nagyobb játszóteret választva próbálja módosítani a képletet. Így az odahaza népszerû stand-up komikusból a filmvásznak örökös võlegényévé avanzsált Dani Rovira Spanyolhon után immár fél Európát kénytelen átszelni a boldogító igenért. Válaszottjával ugyanis a brit vidéken – megismerkedésük helyszínén – kelnének egybe, ha ezt nem késleltetné egy sor abszurdba hajló, váratlan próbatétel. És bár az alkotók alig bíbelõdnek a hanyagul odavetett fordulatok motiválásával, a karikatúrák finomításával és az érzelmi vezérfonal elmélyítésével, végül épp ez a felületesség lesz a film egyik erénye, hiszen az ismétlésekkel, ritmustörésekkel és túlzásokkal hektikussá tett mesemondás olykor a nézõvel összekacsintva ünnepli a drámai tétek súlyát könnyedén lerázó, tisztán önmagáért való jellem- és helyzetkomikumot. A francia repterek, amszterdami csatornák és angol ivók kulisszái között így olyan hisztérikus ütemû akadályfutás bontakozik ki, melyben a hûség pillanatnyi megingása sem sokkal jelentékenyebb tényezõ, mint egy kábítószeres sütievõ-párbaj vagy egy sajtgörgetõ verseny. Árulkodó azonban, hogy még így is a karikírozottan ábrázolt spanyol jellemtípusokhoz kapcsolódnak a film jobban sikerült poénjai.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2016/04 55-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12680 |
