Vajda Judit
Chocolat – francia, 2016. Rendezte: Roschdy Zem. Írta: Cyril Gely. Kép: Thomas Letellier. Zene: Gabriel Yared. Szereplők: Omar Sy (Chocolat), James Thierrée (Footit), Noémie Lvovsky (Marie), Fréderic Pierrot (Oller). Gyártó: Mandarin Films / Gaumont. Forgalmazó: Mozinet Kft. Szinkronizált. 119 perc.
Nem nehéz kitalálni, miért pont most, a menekültválság kulminálásának közepette készült el az első francia fekete bohóc, Csokoládé sorsáról mesélő életrajzi film – ha elsőre talán nem is egyértelmű. A közelmúltbeli francia bevándorlódrámáktól (Dheepan, Samba) eltérően az eddig elsősorban színészként ismert Roschdy Zem alkotása ugyanis nem primér szinten beszél a menekültek sanyarú sorsáról, hanem cukormázba csomagolja a keserű pirulát.
A XIX–XX. század fordulóján induló „csillag születik”-sztori a híres fehér bohóc által felfedezett, majd szárnyai alá vett Csokoládéról egy éles váltással fordul a korabeli „bevándorlási hivatal” kegyetlenkedéseivel és a hétköznapi idegengyűlölet gyomorforgató pillanataival megspékelt súlyos drámába – és innentől kezdve maradunk is ezen a nyomvonalon. Zem művében nem nehéz észrevenni a napjainkra vonatkozó áthallásokat (lásd a nemtörődöm börtönőr által letahitizett Haitit vagy az „én csak emberi arcot szeretnék” kifakadást), melyek ugyanakkor sosem válnak tolakodóvá. Tovább finomítja a nagybetűs üzenetet, hogy az alkotók sok más problémát is felvetnek, a filmben többféle másság is megjelenik. Ezek közül talán a főhős fehér partneréhez kapcsolódó a legszebb (olyan finoman bontja ki a forgatókönyv), a Csokoládé alakját körbefonó függőségek hálója pedig mesterien árnyalja az elsőre egyneműnek tűnő figurát.
Ennek köszönhetően az Életrevalókkal felfedezett Omar Sy – akinek színészi repertoárjába eddig a nehéz helyzetben is letörölhetetlen mosollyal helytálló hősök tartoztak – ezúttal egy komplexebb, sőt kifejezetten összetett karaktert formálhat meg. Csokoládé alakját eddig a cirkusztörténelmen kívül csak a Lumière fivérek némafilmtekercsei őrizték, de most Synek hála új mélységet kapot. Ahogy maga a színész is, hiszen a mű ominózus színpadi jelenetében Csokoládénak és Synek egyszerre hisszük el, hogy el tudja játszani Othellót. A gallywoodi profizmus és a főszereplő árnyalt játéka így egyaránt tesz érte, hogy úgy érezzük: ahhoz képest, hogy a film bohócokról szól, az egyik legszomorúbb alkotás, amit mostanában láttunk.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2016/04 54-54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12677 |
