Bilsiczky Balázs
„Az igazi filmkészítésnek a vágást tartom, a forgatás a vágyak lerombolása.” Nemes Gyula második nagyjátékfilmje a kritikus szellemében és formájában is anti-strukturális Zero.
Nemes Gyula filmrendezőt 2006-ban ismerhettük meg debütáló nagyjátékfilmje, a csajozásról szóló Egyetleneimen keresztül. Következő egészestése 2010-től teljesen bizonytalanná vált, végül szürreális módon készült el. A gyártást a Filmalap is támogatta, de vezetője kijelentette, hogy a Zero „nem film”, majd Nemest a betiltást elkerülendő, öncenzúrára kényszerítették. A Zero márciustól végre látható a mozikban.
*
A film elején – sajátos módon – rögtön felidézed a Kubrick rendezte Űrodüsszeia egy igen lényeges jelenetét. Csakhogy a majom nálad nem egy monolittal, hanem méhekkel szembesül. A méhek is megfejthetetlenek?
Az első jelenet hangsúlyosan gagyi, parodisztikus, B-film jellegű. Le akartuk szögezni, hogy a néző ne várjon többet, mint a klisék kiforgatását, illetve azt, hogy valójában minden film gagyi. Így jelenik meg egy plüssmajom Strauss szándékosan fals Zarathusztrájával. A leszögezés annyira jól sikerült, hogy a világpremieren, Karlovy Varyban az egyik zsűritag ki is ment a teremből.
Most, hogy felvetetted az Űrodüsszeiát, ami nagy, gyerekkori moziélményem, rájöttem, hogy Kubrick filmje többször is megidéződik. A méhecske röptében éppúgy, mint a sivatagi vándorlásban. Vagy gondoljunk akár a film keretezésére: a Zero vége is az önmagunkkal való találkozás. Könnyű harcolni például a fogyasztói társadalom ellen, de mit tegyünk, ha önmagunkban is ott van?
A méhek pedig valamilyen titkos tudás hordozói, melyet az ember talán megfejthet, de nem élhet át. Viszont tiszteletben kell tartania, különben maga is belepusztul. Igen, a méhek valamelyest a monolit képregényverziói.
Szintén a film elején járunk, a főhős Afrikában kérdezősködik egy méhkaptár hollétéről. Ezeket a jeleneteket megírtátok, vagy teljesen spontán, az eseményeket követő dokumentarista módszerrel rögzítettétek?
Burkina Fasóban, évekkel a Zero forgatása előtt egy motortaxis segítségével kerestem a méheket. Ha ott lett volna velem egy kamera, leforgathattam volna a film egyik felét. Később ezt az élményt próbáltam reprodukálni: teljes mértékben improvizáció, amolyan afrikai Egyetleneim. A magyar szöveget utólag hamisítottuk hozzá, ami nagy mulatságára lehet egy fuláni interjúalanynak. Ennyit arról, hogy a forgatókönyv több-e, mint kilincselő levél a finanszírozóknak.
Az Egyetleneim a legtöbb vágást tartalmazó magyar film? A Zeroban már akadnak hosszabban kitartott snittek, de még így is jócskán az átlag fölött van a vágások száma. Van valamilyen ellenérzésed a hosszú snittekkel kapcsolatban, vagy mindkét sztori jellemzője a rohanás, amit így próbálsz érzékeltetni?
A hosszú snittektől kifejezett fóbiám van, az elmúlt 25 évben kizárólagos divat lett. Nézőként persze imádom, alkotóként viszont kizárólag paródiaként használom. Ennek szántam az Egyetleneim kilencperces snittjét is, ami ugyanolyan klipszerű, mintha vágva lett volna. Az Egyetleneim egyébként 4500 snittet tartalmazott, elmaradva a magyar rekordot tartó Macerás ügyektől. A Zero ehhez képest tulajdonképpen egy nyugodt darab a maga 2000 snittjével.
Nevetségesnek tartom, de Balázs Bélán nevelkedve azt gondolom, hogy a film alapja a montázs és a közelkép. Ehhez kapcsolódik a totálfóbiám is: az operatőr kedvéért felvesszük ugyan a master shotot, de ha véletlenül bekerül a filmbe, az a vágónak köszönhető. A szovjet montázsiskolát továbbra is a filmtörténet csúcsának tartom. Ezen kívül a rohanó világban a miszlikbe aprított kép számomra paradox mód nyugtatóan hat.
A film utolsó harmadában sűrűsödő harci jelenetek felvételénél akkora kilengéssel mozog a kamera és olyan sok a vágás, hogy szinte követhetetlenek az események. Tudatos döntés volt, hogy a vérontást ennyire kaotikusan ábrázold?
A káoszt mindig fáradságos és tudatos munkával építem fel. Vera Chytilová egyszer ironikusan a káosz mesterének nevezett, pedig, ha komolyan vesszük, a titulus inkább neki jár. A harci jelenetben pedig a kamera ugyanolyan szereplő, mint a többi katona. A végső, vicces és kegyetlen mészárlás során aztán magát a filmet is szétlőjük és felaprítjuk, kizavarjuk a nézőt a moziból.
A méhek szemszögéből bemutatott jelenetek láttán Kardos Sándor gömbkamerája jutott az eszembe. Nem gondoltál rá, hogy „kikölcsönözd”, ha már egyszer kísérleti filmet forgatsz?
Soha nem forgattam még kísérleti filmet, ezt a jelzőt általában a bemutatója után ragasztják rá. A Zerot is inkább B-filmnek mondanám.
A méhecske kontinenseket átívelő röptét Go-Pro kamerával forgattuk, ami eleve nagylátószögű. Tényleg felmerült a gömbkamera, de az már ebben a sebességben gyilkos lett volna. Kardos Sándor munkássága számomra nagyon inspiratív, olyannyira, hogy még az Egyetleneim idején létrehoztuk azt a filmes szakkifejezést, hogy „kardossanyi”. Ez olyan felvételt jelent, ahol az operatőr nem néz a kamerába, hanem szalad vele vagy lóbálja. A Zero számos jelenetét „kardossanyival” vettük fel.
Néhány pillanatra magad is feltűnsz a filmben egy jelentéktelen szerepben, e mellett rávetted Nemes Jeles Lászlót, hogy játszon el egy kisebb szerepet. Hogyan viszonzod majd a szívességet és tudsz-e működni a kamera előtt is?
Az Egyetleneim összes statisztájának gratuláltak az utcán, csak nekem nem. Ezért elhatároztam, hogy ezentúl belerakom magam a filmjeimbe. Az említett jelenetben egy méhecskés pólóban megyek, ahogy a valóságban is ezzel a pólóval reklámozom a filmemet. Úgyhogy ez egy játék a valóság és a film viszonyával, mely a végső, brutális montázsban csúcsosodik ki.
Szerepelni pedig mindenki imád, így kerültek bele barátaim, kollégáim, tanáraim. Nagyon remélem, hogy László rám oszt majd egy hollywoodi szerepet!
Nagyon erős gárdát hoztál össze: Zányi Tamás, Márkos Albert, Politzer Péter, Tóth Orsi, Lénárt István vagy Udo Kier. Hogy szedted össze őket egy ab ovo botrányfilmhez?
Zányival, Márkossal és Politzerrel óriási öröm volt újra együtt lenni, mert utoljára a Papagájban, az első rövidfilmemben dolgoztunk együtt. Zányinak nem kis dolga volt, mivel a filmben alig van dialóg. A méhecskék lábaitól a helikopterig sok hónapos, mesteri munkával rakta össze a Zero hangját, mely közel áll a burleszk és a rajzfilm világához.
Az igazi filmkészítésnek a vágást, és az egyéb utómunkát tartom, a megírás egy évekig tartó fölösleges stressz, a forgatás pedig a vágyak lerombolása. Politzer Péter kegyetlenül kivágta a fölösleget, egy tizenöt perces részt például telefonálás közben távolított el, hogy aztán több hónapos munkával, archív felvételekkel tegye kerekké a történetet. Társalkotóként a film számos elemét ő találta ki, például, hogy ne dialógok legyenek, hanem inzertek.
A botrányra, a hülyéskedésre, a szabad alkotásra mindenki vevő. Lénárt István örömmel tört köveket fogolyként a negyven fokos hőségben, ahogy Tóth Orsi meg örömmel kergetett tehenet a Bécsi úton. Udót rögtön az első találkozáskor megkérdeztem, miért vállalta el a szerepet. „Mert őrült vagy!” Erre én: „Ezt honnan veszed?” Ő: „Olvastam a forgatókönyvet!” Akkor könnyebbültem meg igazán, amikor az első forgatási napon kijött a luxus lakókocsijából és lefeküdt mellém a fűbe. Így már azon sem csodálkoztam, amikor az elromlott kellékautót is ő tolta be.
A Bódy iránti tisztelet és a nosztalgia is bizonyára benne volt a szerepe elvállalásában. Gyakran említette, hogy azokban a napokban járt utoljára Magyarországon, amikor Bódy meghalt. Sokszor idézett fel forgatási emlékeket és párhuzamokat állított a Psyché és a Zero között. Ez nagyon jól esett.
A stáblistában többek között Bereményi Gézának is köszönetet mondasz. Vizuális ötletekkel támogatott?
Nem. Géza azzal nyújtott óriási segítséget, hogy a forgatókönyv összes draftját elolvasta. A filmalapos forgatókönyv-fejlesztés inkább egy vizsgáztatásnak tűnt, nekem viszont nagyon hiányzott egy fantáziadús, külső szemlélő. Géza dobálta az ötleteket és irtotta a kliséket. Antistrukturális filmnek nevezte a Zerot és számon kérte a filmtől az alapos, következetes struktúrarombolást.
Már az Egyetleneimet is Dobóczi Balázs fényképezte, a Zeroban különösen a nagytotáljaiban gyönyörködtem. Szimbiózisban vagytok?
Veszekedő szimbiózisban. Balázs ösztönös, gyakorlati ember, én meg szeretek mindent alaposan körüljárni. Míg a stáb az irányításommal esetleg órákig készít elő egy jelenetet, ő már rég ott áll a helyén és fel is vette a szemével. Mivel tudja, hogy a kifutások, ráindulások, fénybeverések, kamerahibák a kedvenceim, könyörgött, hogy legalább a nagytotált nehogy kivágjam. A filmkészítés egyszerű dolog: mindig az operatőrnek és a vágónak van igaza.
A hírek szerint te magad leszel a film forgalmazója. Hány kópiátok van, ez által hány moziban vetítitek majd?
Ahogy a kérdéseidre is Ugandából válaszolok, a forgalmazást is innen szervezem amolyan digitális nomádként. Logikusnak gondoltam, hogy ha producere is vagyok a filmemnek, én is forgalmazzam. Ehhez persze az is hozzásegített, hogy az összes felkeresett forgalmazó cég megijedt a filmtől. Ahhoz képest, hogy a Zero a betiltás határán billeg, magas kópiaszámmal látjuk majd el a mozikat.
Az viszont rendkívül szomorú tény, hogy a Zero volt a Focus Fox utolsó 35 mm-es filmje, két valódi kópiával, így aki e két tekercs egyikén nézi, csak az mondhatja el magáról, hogy valóban látta is a filmet.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2016/03 22-24. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12648 |
