Martin Ferenc
Lang náciellenes propagandamozija hajdani expresszionista remekléseinek – Dr.Mabuse végrendelete, Kémek, M. Egy város keresi a gyilkost – motívumaira épült.
A második világháború időszaka nem múlt el nyomtalanul Fritz Lang amerikai pályafutásán sem. Igaz, öt háborús filmje közül négy antifasiszta propagandafilm (Manhunt, A félelem minisztériuma, A hóhér halála, Cloak and Dagger), egyet pedig pusztán pénzkereseti okokból forgatott le. (Amerikai gerillák a Fülöp-szigeteken) E műfaji csoportból a négy propagandafilm az érdekes. Ugyan nem sorolhatók Lang legjelentősebb amerikai alkotásai közé, mint például a Téboly vagy a Búcsúlevél, de nem is intézhetők el azzal, hogy csupán náciellenes célokat szolgálnak. Figyelemre méltó mozzanata ezeknek a filmeknek, hogy rokon vonásokat mutat rendezőjük néhány német művével. S ez az életműben felfedezhető folytonosságon túl azért is fontos, mert ennek a rendezői gesztusnak köszönhetően lényeges jelentésárnyalatokkal gazdagodnak ezek a propagandafilmek. A háborús filmek elsősorban az M. – Egy város keresi a gyilkost (Manhunt, A félelem minisztériuma, A hóhér halála), a Kémek (Cloak and Dagger) és részben a Dr. Mabuse végrendelete motívumait, hőstípusait és képi megoldásait variálják.
Üldözött hősök
Az M. cselekménye a gyerekgyilkos üldözésén alapul. Üldözött figurák Lang háborús filmjeinek főhősei is. A Manhuntban egy angol tiszt menekül a nácik elől. Röviddel a második világháború kitörése előtt Bajorországban vadászat közben véletlenül Hitler házához téved, és puskájának távcsövében megpillantja a Führert. Eljátszik a gondolattal, hogy lelövi, aztán némi habozás után töltényt helyez a tárba. A merénylet meghiúsul, mert egy őr felfedezi és elfogja. Miután nem tudják megtörni, és rávenni arra a vallomásra, hogy az angol kormány megbízásából akarta lelőni Hitlert, egy szakadékba lökik. Másnap hajtóvadászatot indítanak ellene. A hóhér halála Svoboda doktorának a film elején sikerül megölni Heydrichet, Prága náci helytartóját. Ezt követően folyamatosan menekülnie kell a Gestapo elől. A félelem minisztériuma főhőse felfedez egy titkos náci szervezetet Londonban. Ezután üldözői el akarják tenni láb alól. A Clock and Dagger professzora amerikai titkos ügynökként próbálja kimenteni tudós kollégáját a fasiszta Olaszországból. Feladata hasonló a 326-os spionéhoz (Kémek): egy erős hatalmi rendszert kell kijátszania. Küldetése alatt épp olyan életveszélyben van, mint az őt támogató ellenállók és elődje a kémfilmben.
Lang nem idealizálja, nem kezeli heroikus pátosszal ezeket a figurákat. Hétköznapi emberek ők, akikből a személyes fenyegetettség kényszeríti ki az aktivitást. Jól mutatja ezt a véletlen szerepe a főhősök életében, valamint az erőszak ábrázolása a filmekben. A hóhér halálában Heydrich meggyilkolását nem látjuk. Svoboda doktor második akciója Gruber felügyelő megölése a kórházban. Kíméletlen küzdelemben sikerül csak elnémítani a nácikat szolgáló nyomozót. Thorndike kapitány (Manhunt) a metró alagútban a sínekre löki az ellenséges ügynököt, hogy az áram végezzen vele. Az ezt megelőző dulakodás a sötét miatt alig látható. Jesper professzor a Cloak and Daggerben olyan kegyetlenül végez fasiszta ellenfelével, mint Svoboda. Az erőszakos akciók során a főhősök nem magabiztos urai a helyzeteknek. Komoly erőfeszítést és megpróbáltatást okoz nekik az ellenség kiiktatása. Lang erőszak ábrázolása alapján háborús filmjeinek hősei sokkal közelebb állnak a film noiroknak azokhoz a figuráihoz, akiket valamilyen formában megkísért a bűn, s később áldozatai lesznek. Ezt támasztja alá, hogy e négy film főhőse közül három úgy jelenik meg a cselekmény elején, hogy már elkövetett egy bűntettet vagy köze volt hozzá. Thorndike (Manhunt) Hitler lelövését fontolgatta, Svoboda (A hóhér halála) Heydrichhel végzett, Neale (A félelem minisztériuma) elmegyógyintézetben töltötte büntetését, mert a bíróság közvetetten felelősnek tartotta felesége öngyilkosságában. E mozzanatok mellett hangsúlyos a gyerekek jelenléte egy-egy epizódban, akik a kialakuló veszélyhelyzetekre utalnak. A Manhunt angol tisztjét egy kisfiú rejti el üldözői elől a hajón, A félelem minisztériumában a rendezvényre érkező főhősnek egy kislány dobja a labdáját, a Cloak and Dagger professzora miután megfojtotta náci ellenfelét egy labdáját kereső kisfiú előtt álcázza magát a lépcsőházban. A felsorolt részletek egyértelműen utalnak az M. híres képsorára, amikor Elsie Beckmann a hirdető oszlopnál találkozik gyilkosával. Csakhogy a német filmben az ártatlanok kiszolgáltatottságát hangsúlyozta a gyermek-felnőtt kapcsolat. A háborús filmekben a pillanatnyi kontaktus a gyerekekkel a főhősök fenyegetettségét jelzi. A mellettük felbukkanó kislányok vagy kisfiúk egyrészt átruházzák rájuk a potenciális áldozat szerepét, amelyet ők hordoztak a német filmben; másrészt megjelölik a bennük lakozó „bűnöst”, akit már előéletük (A félelem minisztériuma) vagy a történelmi válsághelyzet hívott elő személyiségükből. (Manhunt, A hóhér halála, Cloak and Dagger)
A film noirra jellemző bűnproblematikával és karakterekkel hiteles jellemeket formált Lang a háborús propagandafilm sematikus figuráiból. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy Thorndike-ot (Manhunt) egy hulló falevél gátolja meg a sikeres merénylet végrehajtásában, mint Siegfried halhatatlanságát a Nibelungokban, akkor Langnak még stílusos ironizálásra is futja az álomgyár hőstípusainak heroizmusáról.
Náci szervezetek hálózata
Az M.-ben a gyerekgyilkos rémtettei félelemmel töltik el Berlin lakosságát. A rendőrség és az alvilág jól kiépített, perfekten funkcionáló hálózatot és taktikát alkalmaz a gyilkos kézre kerítésére. A háborús filmekben az igazi veszélyt a náci szervezetek jelentik. Lang e szervezetek működéséről, struktúrájáról ugyanolyan pontos képet rajzol, mint az M. rendőri és alvilági tevékenységéről, de a törvényes és a törvénytelen szimmetriájára épülő ábrázolásmód nélkül. Ennek ellenére az M.-ből ismerős motívumok köszönnek vissza néhány szituációban.
A Manhuntban a németek az M. gengsztereihez hasonlóan profi módon álcázzák magukat, központjukból térképen követik nyomon Thorndike mozgását, akciójuk menetét, ami jelzi, hogy az egész város felett ellenőrzést gyakorolnak. Az egyik jelenetben a főhőst segítő csinos hölgyet egy rendőrnek öltözött Gestapo ügynök kíséri a lakására, ahol polgári öltözetben a nácik várják. A német főtiszt ugyanúgy néz ki öltönyben és kalapban, mint Schrenker, a gengsztervezér az M.-ben. Társaival egy kör alakú asztal körül áll, akárcsak a német filmben az alvilági szervezetek képviselői. Lang véleménye egyértelmű a nácikról: hatalmi pozíciót birtokló bűnözők. A társadalmat megtévesztő taktikájuk hatékony és veszélyes. Nyílt háború helyett belülről próbálják aláásni a demokratikus államrendet. Ugyanezt a helyzetet variálja A félelem minisztériuma cselekménye is.
A náci Németország hatalmi rendszeréről a legrészletesebb képet A hóhér halála nyújtja. A legfelsőbb hatalomgyakorlótól felvonultatja az elnyomó gépezet legfontosabb figuráit, a Gestapo főnökön keresztül, a vallató tiszten át egészen a kollaboráns cseh figuráig.
Larissa Schütze tanulmányában (Fritz Lang im Exil) részletesen jellemzi ezeket a típusokat. Ezek közül a legérdekesebb Gruber felügyelő, aki nem meggyőződéses náci, de személyes érdekből szolgálja őket. Gruber joviális alkata, ravaszsága, akkurátus nyomkövetése sokat megőriz Lohmann figurájából.(M., Dr. Mabuse végrendelete) Az egyik jelenetben ugyanúgy keretezi be az árulkodó mondatokat a lapon, ahogy Lohmann javítja ki a jegyzőkönyv hibáját az M.-ben. A berlini felügyelő azonban a törvényes rendet, a jogállamot szolgálta, Gruber az elnyomó diktatúrát. „(…) Gruber hagyta magát korrumpálni a nemzeti szocializmus alakjában megjelenő szervezett bűnözéstől.” - írja Larissa Schütze.
Lang az embertelen hierarchikus rend kiszolgálóival szembe állítja a cseh ellenállók önfeláldozó kollektivitását. Az M.-ben legális és illegális rend képviselői csak látszólag különböztek egymástól. A nyomozati munkájukban kijelölt szerepekhez való alkalmazkodás, a személytelen funkcionalizmus a törvényes és törvénytelen szervezetek képviselőit egymás tükörképévé változtatta. A hóhér halálában ugyan éles ellentét látható elnyomók és elnyomottak között, de Lang árnyalja az ellenállás pozitív hőseiről alkotott képet. Ekkor is az M.-re emlékeztető megoldást alkalmaz. Az ellenállók egy étteremben akarják leleplezni Czakát, az árulót. Az akció végül kudarcba fullad, a Gestapo emberei rajtuk ütnek. A csehek az étterem ablakán keresztül akarnak menekülni. Az M. razzia-jelenetében egy bűnöző próbál kimászni az alagsori kocsma ablakán, de az ott posztoló rendőr ezt lehetetlenné teszi. A két film megoldása közötti párhuzam nem minősíti az ellenállókat bűnözőknek. Azt sugallja, hogy az elnyomók elleni sikeres küzdelemhez a csehek kénytelenek alvilági módszerekhez folyamodni. S ez nemcsak ebben a jelenetben látható: a film végén a hatásos manipulációnak és a hamis vallomásoknak köszönhetően Czakára hárítják a Heydrich- gyilkosságot.
A Cloak and Dagger az előző három filmhez képest jóval leegyszerűsítettebb ellenségképet vázol fel. A cselekmény főleg Jesper akcióira koncentrál. A konfliktusok során felbukkanó negatív figurák nem markánsan tipizált karakterek, mint a másik három film antagonistái.
Csábító ellenség
Az M.-ben nincs olyan női főhős, aki meghatározó szerepet játszana a cselekményben. A Dr. Mabuse végrendeletében kap fontos szerepet Lilli, aki Kentnek segít visszatérni a bűnözők közül a tisztességes polgári életbe. Ugyanez a feladata a háborús filmekben a pozitív hősnőknek: támogatják a férfiakat a válsághelyzetek leküzdésében, illetve küldetésük teljesítésében. A szolidaritást képviselik a nácik elvakult kötelességtudatával szemben.
Lang ennek ellenére a nőtípusok ábrázolásában sem marad egyoldalú. Az odaadó, segítőkész szépséggel szemben megjelenik a veszélyes csábító, aki a fasiszták szolgálatában áll. Ennek a típusnak A félelem minisztériumában (Lady Leslane) és a Cloak and Daggerben (Ann Dawson)van fontos szerepe. A weimari időszak filmjeiben a hasonmás problematikán keresztül rajzolódnak ki a női karakterek eszményi és démoni tulajdonságai (Nibelungok, Metropolis) vagy a hatalmi vetélkedések közben képviselnek különböző érdekeket. (Pókok, Dr. Mabuse, a játékos, Kémek) A háborús filmekben az utóbbi szituáció köszön vissza Lang előző alkotói korszakából. Noha ezekben a filmekben egyértelmű, hogy a nők melyik oldalon állnak, viszont a szimpatikus ideál és a vonzó vamp szembeállítása arra utal, hogy az ellenséggel nemcsak a társadalmi és hadszíntereken kell megküzdenie a hősöknek, hanem vágyaikban is.
Akció, atmoszféra, absztrakció
A négy film közül a Manhuntnak a legfeszesebb a tempója. Lang a főhős utáni hajszára összpontosít, és jó érzékkel adagolja a feszültséget. Szembetűnő különbség az M. stílusához képest, hogy a következetes formaelvű stilizálást felváltja az atmoszférikus hatások előtérbe kerülése. A főhős kikötői üldözése sokban emlékeztet Beckertére a német mesterműben, de az általános fenyegetettséget a kameramozgások helyett a ködös, sötétbe burkolózó londoni utcák nyomasztó hangulata érzékelteti.
Az absztrakt motívumok azonban itt is előtérbe kerülnek. Az M.-ben a csapdába kerülést, a mozgástér szűkülését a körformák jelölik. Thorndike a Manhuntban egyre kilátástalanabb helyzetekbe kerül, mígnem a film végén egy kicsi barlangban rejtőzik üldözői elől. Kiszolgáltatottságának mértékét a körívek jelzik. A puska távcsövének, a hajón a kapitányi szoba rejtekhelyének, a metró alagútjának szabályos geometriája a növekvő veszélyt fejezi ki.
Az állandósult fenyegetettséget A félelem minisztériumában is a környezet kísérteties atmoszférája közvetíti. Mivel Lang e két Londonban játszódó filmjében a nácik a tisztességes polgár álarcát öltve tevékenykednek, egy idő után a biztonságosnak hitt környezet félelemmel telítődik. A főhősökkel együtt úgy érzi a néző, hogy mindenki másnak mutatja magát, mint ami. Ez a meghasonlott, rémálomszerű szituáció indokolja az expresszionizmusra emlékeztető stilizációt, a baljós hangulatot árasztó miliőkkel komponált képsorokat.
Noha az M.-ből ismerős ábrázolásmód jelenik meg A hóhér halálában, Langnak mégsem sikerül olyan érdekfeszítő cselekményszerkezetbe ágyazni az epizódokat, mint a mintának tekintett német főműben vagy a másik három háborús filmjében. A jelenetek helyenként elnyújtottak, a feszültségkeltésen pedig felülkerekedik a propagandisztikus szándék.
A Cloak and Daggerből hiányzik a komor atmoszférikus alaphang, ami meghatározza a Manhunt és A félelem minisztériuma világát, viszont profi módon kivitelezett, fordulatos cselekménnyel, izgalmas akciókkal rendelkező film.
Fritz Lang háborús filmjei aktuálpolitikai érdekeket szolgáltak, de rendezőjük tehetségét dicséri, hogy idejétmúlt propaganda tartalmuk ellenére még mindig élvezhető alkotások.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2016/03 37-40. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12641 |
