Varró Attila
Lang to teng – kínai, 2015. Rendezte: Jean-Jacques Annaud. Írta: Lu Jia-min könyve alapján Lu Wei. Kép: Jean-Marie Dreujou. Zene: James Horner. Szereplők: Feng Shao-feng (Chen), Shawn Dou (Yang), Basen Zhabu (Bilig), Ankhnyam Ragchaa (Gasma), Yin Zhu-seng (Bao)
China Film Group / Edko Films / Reparage. Forgalmazó: MTVA. Feliratos. 121 perc.
Az 1981-es Tűz háborúja óta életművét egyetlen exkluzív világkörüli társasutazásként levezénylő Jean-Jacques Annaud egyéni képzelőerőt, szokatlan fordulatokat nélkülöző filmkalandjai jobbára két ürügyet tudnak felmutatni arra, miért is gazdagítják újabb egzotikus vidékkel a rendezői emlékalbumot: nemes, távoli nagyragadozók túlélőtörténeteivel erősítik az ökotudatosságot („az állat is ember”) vagy ősi kultúrák 20. századi tanmeséiben szemléltetik a modernizálódás traumatikus hatásait, szaharai olajháborútól indokínai románcon át tibeti megszállásig. A tavalyi Farkas totem pekingi szuperprodukciója (immár 3D-ben) a kínai kulturális forradalom alatt Belső-Mongóliában kiirtott farkaspopulációról egy fenékkel mindkét lovat megülheti: Lu Jia-min 2004-es hazai bestsellerénék hőse egy kitelepült pekingi egyetemista, aki egyszerre válik szemtanújává (sőt kelletlen részesévé) Dzsingisz népe civilizációs átprogramozásának, és a sztyeppe spirituális/ökológiai védelmezőit jelentő ordashordák szisztematikus felszámolásának.
Lu személyes élményekből táplálkozó regénye nem csupán lenyűgöző kalandokban mutatja be csikós és csikasz váltakozó kimenetelű háborújának elképesztő eseményeit (élen a tomboló hóviharban zajló ménesmészárlás Gyűrűk Urába illő összecsapásával), de fájdalmasan hiteles képet ad arról a folyamatról, ahogy a farkastotemmel leszámoló vörös könyvecskék nyomán átíródik az időtlen természeti környezet (miközben a direkt rendszerkritikától sem riad vissza). Annaud kiábrándítóan sematikus adaptációjában csupán az epikus csaták maradnak mindebből (eredeti helyszíneken, többnyire valódi állatokkal), a kigyomlált tragikumért pedig némi erőltetett szerelmi szál, pár komikus közjáték és egy több tekintetben hamis happy end a kárpótlás: a főhős fogságban felnevelt farkaskölyke a kommersz-olvasatban nem pusztul el szuvas fogakkal és sebes torokkal egy megváltó ásócsapástól, hanem szabadon elüget a digitál-bárányfelhős jövőbe – feltehetően a legközelebbi skanzenig.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2016/03 60-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12632 |
