Tüske Zsuzsanna
The Boy – amerikai, 2016. Rendezte: William Brent Bell. Írta: Stacey Menear. Kép: Daniel Pearl. Zene: Bear McCreary. Szereplők: Lauren Cohan (Greta), Rupert Evans (Malcolm), Ben Robson (Cole), Diana Hardcastle (Mrs. Heelshire). Gyártó: Huayi Brothers / Lakeshore Entertainment. Forgalmazó: Cinetel Kft. Szinkronizált. 92 perc.
Hollywood borzongatásra szakosodott, dörzsölt iparosai jól tudják, hogy egy igazán lélekig ható horrorfilm kivitelezéséhez nem kell feltétlenül gigantikus monstrumokkal vagy véresszájú, agyatlan zombikkal vesződniük – ahhoz, hogy a rémület arcunkra fagyjon, bőven elég lehet egy sejtelmes porcelánmosoly, egy élettelen, mégis átható üvegtekintet, amely – idegzettől függően - másfél órától akár több évig is kísérthet minket. A hahotázó vérbohócok mellett, a titokzatos horrorbabák, a finom művű, festett arcok talán azért tudnak halhatatlan rémképekként beilleszkedni legmélyebben szunnyadó félelmeink közé, mert egészen a gyermekkori iszonyokig visznek vissza, így a köréjük szőtt történetek is általában családhoz, szülőkhöz kapcsolódó traumákat dolgoznak fel. Ezt az örökifjú trendet lovagolta meg az anyasághoz fűződő szorongást vászonra hangoló, friss születésű Annabelle és - részlegesen – anyadarabja, a Démonok között, időközben pedig megérkezett az újszülött kisöcs, A fiú is.
A legújabb babázós rémmese főhőse a fiatal Greta, aki egy idős angol házaspár ódon házában kap állást dadaként: távollétükben kisfiukra, Brahms-ra kell vigyáznia, a munka egyetlen apró fintora, hogy Brahms egy életnagyságú baba, aki az elhunyt gyermekük után maradt űrt tölti be. Greta végül egyedül marad a házban és – érthető okokból – eleinte nem veszi túl komolyan a Brahms gondozására vonatkozó kiskáté szabályait, azonban hamarosan nem csak frissen szerzett magánéleti traumái, hanem számos megmagyarázhatatlannak tűnő jelenség is elkezdi kísérteni. A horrorműves William Brent Bell, akárcsak legutóbbi filmjében, a Werben, ezúttal is anyai gondoskodásban részesülő rémalakkal dolgozik, ezúttal azonban a karcosabb dokumentarista képek helyére bársonyos, gótikus atmoszféra lép, amelyben az alkotók furfangosan játszanak el a kísértetfilmek kellékeivel, gördülékenyen váltogatva a lehetséges magyarázatok között, miközben a (rém)baba-mama témának is üdítő vérfrissítést adnak.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2016/03 60-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12631 |
