Baski Sándor
Krigen – dán, 2015. Rendezte és írta: Tobias Lindholm. Kép: Magnus Nordenhof Jonck. Szereplők: Pilou Asbaek (Pedersen), Tuva Novotny (Maria), Dar Salim (Najib), Soren Malling (Olsen). Gyártó: AZ Celtic Films / Nordisk Film. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 115 perc.
Ha létezett volna a Dogma-iskola valódi oktatási intézményként is, Tobias Lindholm kitűnőre érettségizik, méghozzá Thomas Vinterberg osztályában: a szabályok többségét ugyan nem követi, de szellemiségét hűen képviseli. Vinterberggel közösen írt szociodrámája (Submarino) ideális szakmai gyakorlatként szolgált első rendezéséhez (R), második (Emberrablás) és a mostani, Oscar-jelölt filmje pedig már egy szerzői hangját megtalált, önálló alkotót jelez.
A nagyfokú tematikai hasonlóság miatt akár trilógiáról is beszélhetnénk: mindhárom dolgozat extrém stresszhelyzetbe, sőt helyenként életveszélybe került, zárt közösségekben élő férfifőhősöket mozgat, akik a túlélés érdekében nem kevésbé radikális – és morálisan megkérdőjelezhető – tettekre kényszerülnek. A legújabb film a legösszetettebb mind közül, mert amíg az R csak megkettőzte a címszereplő alakját, addig az Egy háború az Emberrablás túszul ejtett, nézői szimpátiára méltó szakácsát és a hajótársaság felelőtlen vezetőjét egyetlen figurában egyesíti. Az Afganisztánban szolgáló dán egység parancsnoka jó szándékú ember, inkább bajtárs és barát, mint szigorú tiszt, döntése nyomán mégis életét veszti 11 civil, amiért odahaza hadbíróság előtt kell felelnie.
Dánia az afganisztáni megszállás egyik legnagyobb támogatójaként közel 18 ezer katonát küldött az országba, nem lenne tehát indokolatlan, ha Lindholm a szerepvállalás értelmére kérdezne rá (lásd Világok között). Őt viszont jobban érdekli az a másik, személyes háború (erre a fontos tényre utal az eredeti cím: Háborúk), amelyet Pedersen parancsnoknak kell megvívnia saját lelkiismeretével. Önmarcangoló nagymonológok vagy szenvedélyes viták helyett azonban az állandó színész, Pilou Asbæk arca tudósít a belső feszültségről, a harctéren és a hátországban játszódó jeleneteket pedig olyan kézikamerás stílusban rögzíti Magnus Nordenhof Jonck operatőr, amely egyszerre szenvtelen és személyes. A nézőpontválasztás persze már önmagában állásfoglalás, Lindholm empatizál háborús bűnössé lett főhősével, felmenteni ugyanakkor nem hajlandó, és ezzel a nézőtől is megtagadja a feloldást – szerencsére. Tekintettel a tett súlyára, minden más végkifejlet hazugság lenne.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2016/03 55-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12621 |
