Benke Attila
The Homesman – amerikai–francia, 2014. Rendezte: Tommy Lee Jones. Szereplők: Tommy Lee Jones, Hilary Swank, Meryl Streep. Forgalmazó: ADS Service. 127 perc.
Hollywood egykoron legnépszerűbb műfaja, a nyolcvanas évek eleje óta a filmipar peremvidékére szorult western szerencsére nem tűnt el végleg, és fel-felbukkan, bizonyos időközönként akár egyszerre több film is feleleveníti a Vadnyugat mítoszát, illetve véres valóságát. Így történt például az elmúlt egy-két évben is, mikor olyan komor, sötét, realista westernekkel örvendeztettek meg minket, mint A megváltás, a Slow West, a Bone Tomahawk, vagy a mostanában mozikba került két siker várományos kalandfilm, az Aljas nyolcas és A visszatérő. A Melquiades Estrada három temetése után a Glendon Swarthout 1988-as regényéből készült A kelletlen útitárssal Tommy Lee Jones is visszatért tavalyelőtt a Vadnyugathoz, ezúttal az amerikai polgárháború előtti évtizedbe, hogy ismét a western műfaja segítségével meséljen a határvidék rögvalóságának keserűségéről, a megváltás lehetőségeiről és erkölcsi tartásról az erkölcsök nélküli világban.
Mint a kilencvenes-kétezres évek amerikai „neowesternjei”, A kelletlen útitárs is melankolikus történet, melyben a műfaj klasszikus darabjaival ellentétben az amerikai határvidék közel sem az „Ígéret földje”, hanem siralomvölgy, tele őrültekkel és meggyötört lelkekkel. Ilyen a szexuálisan frusztrált Mary Bee, aki magányosan tengődik farmján, és megszállottan keresi az ideális férfit. Egy napon a közeli kisváros közössége azzal bízza meg, hogy három őrült nőt szállítson el a szomszédos állam menhelyére, ahol kezelhetik őket. Útja során a csaló George Briggs lesz pusztán szívességből társa, akit Mary az akasztófáról mentett meg. A kezdetben amorális férfiben pedig lassan-lassan felébred valami lelkiismeretféleség.
A kelletlen útitárs lassú, lírai western, melynek bár atmoszférája végig bivalyerős, bevezető részét kelletlenül hosszúra nyújtotta a rendező. Tommy Lee Jones műve igazán csak a pusztai vándorlás során válik érdekessé, mikor a négy nő és George ellentmondásos kapcsolata kerül kibontásra. S akár a Melquiades Estradában, a rendező itt is remekül keveri a hangnemeket, és mesterien bánik a véletlendramaturgiával, melynek köszönhetően egy igazán meglepő, bár Mark Rydell klasszikusából, a Cowboyokból ismerős fordulat áll be a játékidő kétharmada környékén. Ami persze ezt a sötét Vadnyugatot nem váltja meg, ám egy ember kiszikkadt életét, ha csak ideiglenesen is, de értelmes motivációval frissíti fel.
Extrák: Semmi.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2016/03 64-64. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12619 |
