Gelencsér Gábor
Magyar, 1984. Rendezte: Lugossy László. Szereplők: Cserhalmi György, Grazyna Szapolowska, Jiří Adamira, Boguslaw Linda, Őze Lajos. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 102 perc.
Lugossy László életműve mindössze három egészestés játékfilmet számlál, ezek azonban egytől-egyik igen kimunkált, súlyos darabok. Az immár harminc éve készült legutóbbi opus, a Szirmok, virágok, koszorúk miközben magán viseli a korszak szellemiségét, a mai nézőt is megszólító, drámai erejű alkotás.
Az 1848–49-es szabadságharc bukása után játszódó történet a hetvenes–nyolcvanas években népszerű történelmi analízisek sorába tartozik. E filmek a jancsói absztrakt parabolák és a Várkonyi-féle romantikus-kalandos történelmi filmek között helyezkednek el: kevésbé stilizáltak, noha témájukkal erős aktuálpolitikai áthallásokat fogalmaznak meg; a hiteles miliők és karakterrajzok önértékükön is sodró erejű történeteket mesélnek el, amelyeknek ugyanakkor távlatos gondolati tartalmuk van. A Szirmok… témájához kapcsolható filmekkel illusztrálva mindezt, a Szegénylegények és a Kőszívű ember fiai szélső pólusa közti tartományt kell magunk elé képzelnünk, ahol a kevésbé radikális formavilágú, közéleti érdeklődésű alkotók az apályos szellemiségű jelen helyett a múltban keresnek közéleti indíttatású, súlyos erkölcsi kérdéseket felvető drámai történeteket.
Lugossy filmje bővelkedik a bukott forradalom és szabadságharc utáni választások igencsak aktuális, a kádári konszolidáció által újratermelt dilemmáiban. Elfogadni a demoralizáló passzivitást, pragmatista módon megalkudni, avagy hinni egy újabb felkelés lázálmos eszméjében? – 1849 és 1956 (vagy 1968) után egyaránt fogas kérdések. A film mai (újra)nézői talán kevésbé fogékonyak e párhuzamokra, ám ami ezek nélkül „marad” a filmből, az önmagában, a történelmi keretek, illetve az általánosítható emberi magatartások kontextusában is épp eléggé megrendítő és elgondolkodtató, s ez a vállalkozás időtállóságát bizonyítja. Jól felépített történet, érdekes karakterek, kitűnő színészi alakítások, míves képi világ, pontosan dekódolható szimbolika – a nyolcvanas évek hagyománytisztelő akadémista irányzatának legfőbb értékei sűrűsödnek össze Lugossy László filmjében.
Ám hogy a rendezőnek volt érzéke a bátrabb stilizációs formák iránt is, azt az extra tartalom közt helyet kapó egyetlen Balázs Béla Stúdióban forgatott kisjátékfilmje, az 1968-as Különös melódia bizonyítja Karinthy Frigyes abszurd groteszk írói világának ihletett adaptációjával.
Extrák: Lugossy László: Különös melódia (BBS, 1968)
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2016/02 63-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12603 |
