Pápai Zsolt
Selma – amerikai–brit, 2014. Rendezte: Ava DuVernay. Szereplők: David Oyelowo, Carmen Ejogo, Tim Roth. Forgalmazó: ADS Service. 128 perc.
Legkésőbb az ötvenes-hatvanas évek fordulójától az Egyesült Államok polgárainak sorsát érintő kérdések zöme a médiában – kivált a televízióban – dől el. Kennedy soha nem nyer elnökséget, ha az 1960-as tévévitában lezser stílusával nem győzi meg választóit (és győzi le a nehézkes Nixont); a Vietnamból érkező dokumentumfelvételek hiányában valószínűleg nem terjed olyan szédítő mértékben a háborúellenesség a társadalom széles köreiben; továbbá a polgárjogi mozgalmak sikerei sem lettek volna annyira látványosak a tömegkommunikációs eszközök nélkül. Martin Luther King tevékenysége mindennél jobban bizonyítja ezt: az általa képviselt – erőszakmentességet hirdető – stratégia nem egyszerűen szimpatikusabb volt a hasonló célokért küzdő, de agresszívan fellépő Malcolm X módszereinél, hanem rafináltabb, okosabb is. King ugyanis, felismerve az új idők új módszereinek fontosságát, lényegében a politikai marketing eszközeivel dolgozva egyengette a feketék teljes jogegyenlősége felé vezető utat. Munkálkodásának egyik legjelentősebb eredménye az általános és titkos választójog érvényesítésének kiharcolása volt (ami sokáig csak papíron létezett a déli államokban), olyan módon, hogy folyamatosan hírekkel látta el az elektronikus médiumokat és az írott sajtót is rendhagyó politikai akcióival. Ezek közül az egyik legnagyobb hatású az alabamai Selma városából Montgomerybe tartó menetelés volt, aminek Ava DuVernay állított emléket, meglehetősen ellentmondásos munkájában. A rendezőnőt dicséri, hogy némi tabudöntögetéstől sem visszariadva kísérletet tesz King gyarlóságainak megmutatására (lásd házastársi hűtlenségének óvatos emlegetését), azaz nem szentként, hanem hús-vér lényként próbálja ábrázolni őt. Remek döntés volt továbbá a rendezőnő részéről, hogy megpróbálta kiemelni hőse politikai zsenijét: a jelenet, melyben King meggyőzi Selma fekete választási ellenőreit stratégiájának helyességéről és kétperces gyorstalpalóval bevezeti őket a politikai marketing rejtelmeibe, nem csak drámaisága és trükkös-csavaros logikai menete miatt izgalmas, hanem mert esszenciálisan mutatja meg ennek a különleges embernek a gondolkozását. Sajnos azonban kevés hasonló szekvencia akad a filmben, a King figuráját a maga egyediségében megragadó közelítésmódot ugyanis DuVernay már félúton odahagyja, és felvizezett biopic-klisékkel kezd operálni. Ezek miatt, továbbá mert kétségbeesetten igyekszik a bemutatott eseményeket a klasszikus elbeszélésmód keretei közé szuszakolni, munkája fokozatosan elszürkül. A Selma így végeredményben inkább csak a részleteiben izgalmas, és ugyan néminemű drámai töltettel is rendelkezik, viszont kevéssé megrendítő és korántsem maradandó hatású film. Professzionálisan kivitelezett, szélesvásznú tucatmozi egy legkevésbé sem tucatember világrengető tettéről.
Extrák: Nincsenek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2016/02 62-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12601 |
