Koltai Ágnes
Rosalie, akárcsak Cukorbébi, ellenállhatatlan. Lehengerlő, elképesztő, s talán még vonzó is. Pedig nem kifejezetten Twiggy, sőt, Elizabeth Sägebrecht Fellini amazonjaival vetekedhet. Éppoly termetes és különleges, mint az Amarcord trafikosnéja vagy a 8 és fél tengerparti kurvája. A bájos vagy riasztó különcségek panoptikumában Rosalie-é a leghálásabb szerep: az ősanyáé. Ha Noénak a férfiprincípium istenítéseként nem egyedül kellett volna megküzdenie a természet erőivel, a kegyes mindenható bizonyára ilyen megingathatatlanul józan asszonyt rendelt volna néki. Mert Rosalie az egyszemélyes univerzum; maga a biztonság, a nyugalom, a humor és a gyógyír.
Percy Adlon kedveli a mázsányi filmhősnőket, a tohonyaságukban is fürge, rútacska formájukban is kedves hölgyeket, akik oly otthonosan forgolódnak a világban; akik magától értetődően kiegyensúlyozottak; s akik megfontolás nélkül őszinték. Bőgnek, ordítanak és teli pofával röhögnek, ha éppen úgy adódik s nem izgatja őket a megszikkadt soványak és a bánatos félkövérek ingatag kedélye. A Bagdad Café, a Cukorbébi és a Rosalie vásárolni megy arra a pszichológiai közhelyre épül, hogy az emberek alkata és karaktere fordítottan függ össze, s élő, valós szituációban ezért félrevezetőek a látszatok. Bármennyire berzenkedjenek is a diétás orvosok, a sovány test nem feltétlenül vonzó szorongó lélekkel, s a kövérség nem taszító derűs életörömmel párosulva – legalábbis Adlon filmjeiben. A Rosalie-ban a rendező már túllép ezen az alapigazságon, a film már nem a külcsín s a belbecs feszítő ellentétére épül.
A Rosalie... a villendorfi Vénusz és a számítógép találkozásából született fergeteges komédia. Percy Adlon Vénusza, Elizabeth Sägebrecht ezúttal egy Bajorországból elszármazott, az amerikainál is amerikaibb ügyes háziasszonyt, feleséget, anyát alakít, aki a préri szélén a gemütlich bájoskodással és a hitelkártyákkal való varázslatos trükkökkel édes otthont teremt bugyutácska férjének és hét kicsit mániákus kiskorú gyermekének. Rosalie utánozhatatlan öntudattal viseli napi gondját, mi több, nem viseli, egyenesen fenségessé teszi az életét. Kiérdemesült vadászpilóta férjében ébren tartja az öntudatot, nála különb repülős aligha termett kerek e világon, a legképtelenebb kívánságokkal előálló csemetéivel pedig elhiteti, hogy szinte kérniük sem kell, ő mindent előteremt, mi szem-szájnak ingere. Ez a modern terülj, terülj asztalkám nyolc embernek a tudatlanok boldogságát, Rosalie-nak pedig a káoszból mindig rendet teremtő anya jóleső érzését adja meg.
Rosalie egy reklám-világ, egy felvásárolható világ árukészletét tálalja fel mindennap, de komikus igyekezetében, megkérdőjelezhetetlen szeretetében van valami lefegyverző. Rosalie állhatatossága előtt még a számítógépek is meghajlanak, hatalmas lelke előtt a legrejtettebb kódok is megnyílnak. Titkos pénzforrások és még titkosabb üzleti tervek tudója lesz, hogy népes családja és a helyi plébánia felvirágoztatása után immár „multinacionálisként” az egész világot boldogítsa.
Rosalie minden áldott nap beül a furgonjába és vásárolni megy: degeszre tömött tárcájába irdatlan mennyiségű hitelkártyát tesz, hogy felhabzsolja a környék összes áruját. Rosalie már nem is fogyaszt, egyenesen zabál. De olyan örömmel, humorral és kedéllyel, hogy nekünk is kedvet csinál. S ha mi sosem juthatunk is el a hitelkártyacsalástól a multinacionális vállalkozásig, azért felszabadultan még nevethetünk.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 1992/01 57. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=126 |