Teszár Dávid
Miklós Ádám a rák példájával világít rá a nyugati orvostudomány és a tradicionális tibeti medicina közötti szemléletbeli különbségre.
„A betegségek hosszú távú oka a tudatlanság. A tudatlanságból ered a harag, a vágy és a mentális tompaság – mindaz, amit a buddhista filozófia a tudat három mérgének nevez.” – írja Rinpoche Rechung a tibeti gyógyászatról szóló klasszikus, 1976-ban publikált munkájában (Tibetan Medicine). Csupán ebből a mondatból is nyilvánvaló az a mélyreható, kibékíthetetlen szemléletbeli különbség, amely elválasztja egymástól a mechanisztikus szemléletű modern nyugati orvostudományt és a hagyományos, holisztikus alapállású keleti (kínai, indiai és tibeti) medicinákat. Az 1987-es születésű, Skóciában diplomázott Miklós Ádám az ázsiai gyógyítási rendszerek talán legkevésbé ismert tagját, a tibeti orvoslást veszi szemügyre második dokumentumfilmjében, a Menla hagyatékában. Miklós nem vált radikálisan témát az előző dokujához képest, hiszen a Dolma lányai (2013) is a tibeti buddhizmussal foglalkozott, csak ott a tradicionális gyógymódok helyett a szerzetesi életformára, nevezetesen egy csoport kathmandui szerzetesnő (ún. bhikkuni) mindennapi tevékenységére fókuszált. (2013 egyébként a reflektorfénybe ritkán kerülő buddhista remetenők éve volt, ugyanis Lee Chang-jae ugyanebben az esztendőben mutatta be a koreai szerzetesnőkről szóló dokumentumfilmjét On the Road címmel.)
A tibeti kozmológia szerint az alkotás elnevezésében szereplő Szangje Menla (a Kékarcú Istenségként is ismeretes Gyógyító Buddha) hagyományozta az emberiségre a tibeti medicina elméleti és metodológiai rendszerét. Miklós előbb a dél-indiai Bangalor városába kalauzolja a nézőt, ahol a tibeti rákkutatás és rákkezelés egyik vezető személyisége ismerteti a tibeti orvoslás alapjait. Dr. Dorjee Rhapten Neshar szerint a tibeti gyógyítás esetében a gyökérprobléma felkutatása és megoldása az elsődleges cél, nem pedig a tüneti kezelés. Az embert a maga energetikai teljességében igyekeznek megérteni, ekként a beteget az életmódjáról, szokásairól és táplálkozásáról kérdezik, miközben nagy hangsúlyt fektetnek olyan diagnosztikai módszerekre, mint a pulzus kitapintása és a vizelet vizsgálata. Egyúttal arról is képet kapunk, hogy Dr. Neshar a buddhista princípiumok szerint éli a saját személyes életét is, tehát nincs lényegi határvonal köz- és magánerkölcs között: a történelmi Buddha Nemes Nyolcrétű Ösvényét minden esetben érvényesíti igyekszik.
A dokumentumfilm másik helyszínén, Dharamszalában (Észak-India) a tibeti orvoslás leghíresebb oktatási intézményén (Men-Tsee-Khang) keresztül nyerünk betekintést egy orosz diáklány és egy tibeti tanár életébe, miközben interjúkat láthatunk indiai rákbetegekkel és azok családtagjaival. Az intézmény egyik tanára gyorstalpalót nyújt a helyi gyógynövény-kivonatokon alapuló tibeti gyógyszerekről és felvázolja a tibeti gyógyászat három alapvető testnedvrendszerét, amelyek együttes egyensúlyi állapota eredményezi az ember egészségét: a rLung a levegő, a mKhris-pa a tűz, míg a Bad-kan a föld és a víz őseleméhez köthető energia. Az egyetemes metafizikai alapelvek fényében kevéssé meglepő, hogy ez a hármas felosztás pontosan egybevág az indiai ajurvédikus medicina ún. tridosha-tanával (vata, pitta, kapha).
Formailag Miklós alkotása kevés újdonságot nyújt (a narrátor elbeszélését a megszólaltatott szereplők válaszai szegélyezik), a téma iránt érdeklődők azonban egy merőben más, a nyugatinál sokkalta mélyebb és a lényegi elemeket nagyobb pontossággal megragadó gyógyítási éthoszt ismerhetnek meg. Ahol az orvoslás üzleti tevékenység, ott a profitorientált hitelezők a betegségben tartásban érdekeltek. Ahol pedig az egészség mindent megelőző érték, ott valamennyi fél az ember testi/mentális/spirituális harmóniájának fenntartását (vagyis az egész-ség megőrzését és a kibillent egyensúlyi állapot visszaállítását) tűzi ki feltétlen és megmásíthatatlan célul. A Menla hagyatéka tanúbizonysága szerint a szemléleti világháborúban a tibeti gyógyításnak áll a zászló.
Menla hagyatéka (Legacy of Menla) – magyar-brit, 2015. Rendező, operatőr, vágó: Miklós Ádám. Írta: Mariam Elka Ansari és Miklós Ádám. Zene: Robin Buitendijk. Hang: Császár Gábor. Narrátor: Tom Bennett. Szereplők: Dorjee Rhapten Neshar. Gyártó: Arrabona Stúdió. Producer: Száki Adrián, Alex Co. Társproducer: Ferenczy Gábor, Szekeres Dénes, Szekeres Péter, Tóth András. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 70 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2016/02 32-33. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12583 |
