Alföldi Nóra
Alföldi Nóra
Dora oder Die sexuellen Neurosen unserer Eltern – svájci-német, 2015 Rendezte és írta: Stina Werenfels. Kép: Lukas Strebel. Zene: peter Scherer. Szereplők: Victoria Schultz (Dora), Jenny Schily (Kristin), Lars Eidinger (Peter), Urs Jucker (Felix). Gyártó: Dschoint Ventschr Filmproduktion. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 90 perc.
Dora 18. életévét betöltő, szexualitásában éppen virágzó lány, szüleivel él, jön-megy, dolgozik, egyoldalú, és nyers nemi életen nyugvó kapcsolatot ápol egy nem éppen gáláns férfival. Mindez többé-kevésbé átlagos élethelyzet lenne, ha Dora nem lenne mentálisan sérült, aki némiképp több felügyeletre szorulna, mint, amit trendi berlini életet élő szülei adnak neki. Dora családjának látszólagos jó szándéka az, hogy lányuk ugyanolyan életet éljen, mint bárki más generációjából. Dorának így olyan kalandokban lehet része, mint a nemi-erőszak, viszonzatlan szerelem, tini-anyaság, amely eseménysorozat egy rendkívül frusztráló anya-lánya viszonyba csúcsosodik ki.
A Szüleink szexuális neurózisai rendhagyó felnövés-történet, szépen végigvitt szimbolikával tart görbe tükröt napjaink nevelésbeli liberalizmusának, ujjal mutogat az infantilis szülőkre, akik a figyelmeztető jelek és saját frusztrációik ellenére sem képesek felülkerekedni ideológiáikon. Stina Werenfels rendezőnő bravúrosan ravaszul járja körbe a kérdéskört; a film első negyedében Dora hol szépelgő, hol brutálisan naturalista point-of-view képsoraival jószerivel megerőszakolja egyszersmind maximálisan elidegeníti a nézőt, miközben egyetlen olyan figurát nem mutat, akivel bármilyen szinten azonosulhatna. Csak az események lassú csordogálása közben hámozza ki a szülők bágyadt, megértő mosolya mögött megbúvó méltatlan indulatokat, és szinte csak az utolsó percben leplezi le a tényt, hogy klasszikus anya-lánya melodrámát prezentál. A Szüleink szexuális neurózisai igen zavarba ejtő, ám annál kalandosabb pszichológiai játékot űz mind karaktereivel, mind a nézővel. Súlyos ellentétekre épít, amiket sorban visszájára fordít, ráadásul amilyen nagyzoló metaforán keresztül mutatja be képletét, olyan finom, keresetlen minimalizmussal viszi végig a történetet.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2016/01 60-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12573 |
