Kránicz Bence
Trash – angol-brazil, 2014. Rendezte: Stephen Daldry. Szereplők: Rickson Tevez, Rooney Mara, Martin Sheen. Forgalmazó: Bontonfilm. 114 perc.
A brazil szegénynegyedek dekoratív szemétdombjait időről időre kedvtelve pásztázzák végig kameráikkal a nyugati filmesek, a nyomor történeteit ugyanis könnyű kizsákmányolni és hollywoodi mázzal leöntve kínálni a világ szerencsésebbik felének. A periféria országai közül számos helyen önkénteskedő Andy Mulligan saját élményeire alapozva írta meg Trash című, 2010-ben megjelent regényét, amelyből tavaly Az órák és A felolvasó rendezője, Stephen Daldry készített moziváltozatot. Daldry színészi jutalomjátékokra lehetőséget adó midcult melodrámái színvonalasak ugyan, de izgalmasnak nemigen lehet mondani őket, és a szentimentális hangvételhez is rendre veszélyesen közel kerülnek.
A Szeméttelep azonban egyáltalán nem érdektelen és nem is giccses film: a düledező riói favelák és a szinte önálló városkát képező szemétdombok nemcsak háttérként szolgálnak, hanem főszereplővé lépnek elő, és talajközelben tartják a hivatásos guberálóként tevékenykedő kisfiúk történetét. Rafael és barátai véletlenül lelnek rá a korrupt elit titkait leleplező dokumentumokra, és fejükbe veszik, hogy a nyilvánosság elé tárják azokat, ha el tudnak menekülni a gengszterek zsoldjában álló rendőrök elől.
A nagyszerű Richard Curtis (Igazából szerelem, Időről időre) forgatókönyvében váltakozik a mesébe illő kalandok hangneme, az ifjúsági filmeket idéző gyerekes csínytevéseket és elmés szópárbajokat komor és erőszakos szekvenciák váltják, kiábrándító társadalomképet rajzolva a szemétbe és bűnbe fulladó Brazíliáról. Az alkotók hibája, hogy a hitelesnek ható miliőábrázolást a finálé előkészítetlen és irreális fordulataival kezdik ki. Feszes szerkezete és remek színészei (a ragyogó gyerekszereplőknek többek között Rooney Mara és Martin Sheen szekundálnak) dacára a Szeméttelep némi hiányérzetet hagy maga után, mert a nyomasztó történetbe nem szervesül a happy end – Daldry filmje talán ezért sem ért el olyan sikereket, mint előképei, az Isten városa vagy a Gettómilliomos.
Extrák: Nincsenek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2016/01 63-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12560 |
