Filmvilág

Magyar Műhely

Beszélgetés Dobai Péterrel

Voltam élni

Kevés kortárs író fektetett be annyi munkát és invenciót a magyar filmbe, mint Dobai Péter.

Dobai Péter az eddigi legeredményesebb magyar filmforgatókönyv-író. 1981-ben Cannes-ban Az év legjobb forgatókönyve díjat kapta meg, 82’’’’’-ben Agrigentóban Cinema Narrativa díjjal jutalmazták. 2014-ben Kossuth- és A Nemzet Művésze-díjjal tűntették ki, s bár verseskötete két évente jelenik meg, a filmográfia szerint 2002 óta nem írt forgatókönyvet.

Az hiányzik. Szerettem sok operatőrt, világosítót, egyszerű filmeseket, bonyolult filmeseket. Az a világ évtizedekig hozzátartozott az életemhez. De nem az a jó szó, hogy hiányzik, mert akkor még most is ott lennék.

Régebben színészként is közreműködtél filmekben. Említetted, hogy Mészáros Márta megkért, hogy szerepelj a most készülő filmjében, mi lenne a feladatod?

Csak az, hogy üljek ott. Sok filmben szerepeltem, például Bódy Gábor és Tarr Béla filmjeiben. A torinói lóban is szerepelhettem volna. Szardíniában játszódik az a rész, amit nekem kellett volna csinálni, nem lett volna bonyolult, de utána még jött volna a szinkron, és nem vagyok színművész…

A Sára Sándornak írt Amrita Sher-Gil volt az utolsó komolyabb feladatom, és sikerült is Amritát életre keltenem, azzá tenni, aki volt. Ebben a filmben bíztam, ahogy korábban az ugyancsak Sárának írt Budavár visszavívásában is. Hittem benne, hogy győzni fogunk, hogy film lesz belőle. Amit mostanában komolyan vettem félig-meddig, az Szabó István felkérése volt a Bethlen István-féle történet megírására. Nem vállaltam el, bár tisztán van előttem Bethlen igazi magyar sorsa.

Rengeteg filmnovellát írtam, aminek masszív, zárt története volt, és lehetett volna belőle film. Némelyik filmforgatókönyvemet már akkor elfogadták forgatókönyvnek, amikor még filmnovella, vagy csupán a szinopszis fázisban volt. Ha pénz kellett, az autómba benzin, akkor elvállaltam egy forgatókönyvet, és meg is írtam. Megkaptam a pénzem, és ment is az autó. Minden forgatókönyvet pénzért írtam, mikor az anyagi helyzetem jobbra fordult, már nem volt szükségem rá.

Az utóbbi években megjelent köteteid végén a fontosabb forgatókönyveidet is feltünteted. 19 filmforgatókönyv szerepel a felsorolásban, az ismertebbek között olyanok is, melyekből végül nem készült film. Vannak olyanok, amikről a veled készült interjúkban lehetett olvasni (Radetzky-induló, 1976; Budavár visszavívása, 1986; Rembrandt, 1992; Károly és Zita, 1993), de olyanok is, amiket interjúkban sem említesz. A vadász (1980) például miről szól?

Igen. Nehéz volt írni, két férfi és egy nő története. Mel Ferrer szerepelt volna benne. Makk Károly találta ki, én pedig kiegészítettem.

Ez egy Dürrenmatt-adaptáció, ezt is Makk Karcsinak írtam, de nem lett belőle film.

Úgy tűnik, hogy Makk Károllyal nem volt olyan gyümölcsöző a kapcsolatod, bár a Radetzky-indulóról több helyen is azt nyilatkoztad, hogy a legjobb forgatókönyved.

Karcsi mindig átvágott, de jó humora volt és szerette a nőket. A Radetzky miatt viszont majdnem ő kapott agyvérzést, ment Prágába és Moszkvába is pénzért. Az oroszok azt kérdezték, maguknak pénzgondjuk van? Hát, mi megcsináljuk, de csak akkor, ha a Radetzky főhőse, Trotta hadnagy eljut ’‘‘‘‘17-ig a forradalomig, különben sajnáljuk. Karcsinak írtam a Kutyaszívet is, ez egy Bulgakov-adaptáció, könnyű volt megírni. Bulgakovtól lehet tanulni. A Turbin család napjai megírására például senki sem kért fel, de Bulgakov remekművének tartom, ezért megírtam.

A Guantanameráról (1995) és a Magyar keresztről (2002) sem szoktál beszélni.

A Guantanamera az egy kubai történet. Kabai Barna kért fel rá. Kuba akkor már kezdett összeomlani, és közeledni az Egyesült Államokhoz, az oroszok kivonultak. Akkor volt a nagy exodus, mentek a gumicsónakok, rengeteg halott volt, mint most a tengerekben. A Magyar keresztet András Ferinek írtam, az egy jó film lett volna. Nem adtak rá pénzt, arról szólt, hogy létezik egy munkásosztály, ami halálra dolgozhatja magát. A rendszerváltás előtt és után sem kellett a történet. Az akkori Magyarországról mutat képet.

A kilencvenes évek közepétől többször nyilatkoztad, hogy „„„tékozlás””„ volt részedről, hogy regényterveid kidolgozása helyett forgatókönyveket írtál. 1982-ben, amikor a Filmvilágban vita zajlott a forgatókönyv és a forgatókönyvíró szerepéről, a hozzászólók téged hoztak fel példának arra az esetre, amikor egy film sikerében a forgatókönyvírónak is szerepe van. Mégis, mintha ambivalens érzéseid lennének a forgatókönyvírással kapcsolatban.

Nem minden esetben. A világ minden táján vetítik a Mephistót, a Redl ezredest vagy a Hanussent. Mindhárom film megnyerte a Brit Filmakadémia Díját. S bár több mint harminc éve született a Mephisto, még mindig van üzenete a fiatalok számára, ma is aktuális kérdés, hogy meddig mehet el a művész karöltve a hatalommal.

Igen, de például a Csontváry kapcsán többször nyilatkoztad, hogy nagyon sok időt vett el tőled, s a film miatt nem írtad meg a Túlélő című regényedet. A Csontváry stáblistáján Császár Istvánt jelölik forgatókönyvírónak, téged társírónak, de köztudott, hogy neked köszönhető, hogy elkészült a film.

Huszárikot lepte meg a legjobban, hogy a Császár eltűnt. Pedig Császár István gyönyörűen indított, az elején tökéletesen hangot talált. Az a monológ a film elején, hogy „„„ki vagyok én?...””„ nem Csontváryról szól, hanem a Kádár-rendszerben élő és alkotó művészek tragikus életéről, arról hogy a művészet miért hal meg. Ez tart vagy hét-nyolc percig, nagyon erős szöveg. Az a vicc, hogy eredetileg azt hittem, hogy Csontváry írta, neki sok írása van. Tudom egyébként, hogy Császár, miért menekült ki a filmből…

Mert gyengének érezte Huszárik Zoltánt a Csontváryhoz… Visszatérve Császárra, egyszer csak eltűnt. Erre megkeresett a Filmgyár igazgatója, Föld Ottó, aztán Aczél György is, hogy vállaljam el.

Mert tudták, hogy én meg tudom oldani. Én nagyon hárítottam, de állásom volt a Filmgyárban, nem ordíthattam azt, hogy én ezt nem csinálom meg. A film méltatlan volt Csontváry életművéhez. Ott van egy rossz sík, a civil ruhás Ichak Finci, aki a Latinovits vonalat viszi (fölöslegesen) végig a filmen. Egy fehér galamb elég lett volna Latinovits emlékének, „„„Búcsúzunk tőled Latinovits Zoltán””„ felirattal. Aztán ott van kosztümben is Csontváry, ez a második sík. Igazi szellemidézés volt a halott festő és a halott színész „„„megjelenítése””„, s ez a konfúzió, zavaró kettősség „„„végigvonul””„ a filmen. De van egy harmadik vonal is, a Zoli bohóc, azzal a hosszú ebéddel a Dayka Margittal. Ez egy átvétel a Szindbádból. (Bódy Gábor mondta szellemesen, amikor a Szindbád ment a mozikban, hogy Magyarország végre megtalálta a címerét. Rákerült a magyar trikolórra, a fehér mezőbe a velőscsont.) A színész úgy lép be ebbe az ebédbe, mint Zoli bohóc. Huszárik Zoltán nem jól sikerült öniróniája, arról nem is beszélve, hogy Csontváry vegetáriánus volt. Ezt a három idősíkot Huszárik találta ki. Az én ötletem volt a soproni elmegyógyintézet a Drahota Andreával, ott is civil ruhában jelenik meg a színész, s azt mondja, hogy én nem tudok önéletrajzot írni. Ezeket a részeket azért írtam, hogy mentsem, ami menthető, de éreztem azt, hogy baj van. Az egész Gellért-jelenetet is én írtam meg, próbáltam visszahozni az esélyeket. Sajnálatos módon Dósai István, a filmfőigazgató, letiltotta azt a részt, amiben a Móger Ildikó, aki Huszárik elvált felesége volt, katonaruhában és harisnyanadrágban vonult, mint egy katona. Ő eredetileg balerina volt és gyönyörű. Csontváry jött vele szembe a fürdőből vizesen, arcát fekete lepedővel takarta le. Dósai, a filmfőigazgató felordított, hogy ez ’‘‘‘‘56, ahogy Csontváry fekete lepellel takarja az arcát. Én azt mondtam Huszáriknak, jobban jársz, ha betiltják ezt a filmet, s öt, tíz év múlva vetítik, de ő beleegyezett, hogy kivágják ezt a részt.

Neki nem volt fontos, mindig azt mondta, soha nem akar olyan filmet csinálni, mint a Modiglianiról szóló Montparnasse szerelmesei, vagy mint A nap szerelmese, ami Van Goghról szól. Olyan filmet akart csinálni, mint a Füst Milán könyve, A feleségem története, és az Ez mind én voltam egykor. Ő nem akarta a Csontváryt, de akkor azt mondták neki, hogy akarsz 15 évet várni egy újabb filmre? Aztán Zoli azt gondolta, hátha sikerülhet, de nem sikerült. Zoli utazni és utazni akart, és nem befejezni a filmet.

A Csontváry két és fél évig készült, a Mephistót egy hónap alatt írtam, ez Szabó Istvánon is múlt, az ő fegyelmezettségén, koncepcióján. Nem is olvastam a Klaus Mann-regényt, beleegyeztem abba, ahogy ezt a Szabó elképzelte. Csak megírtam azt, amit egy írónak teljesítenie kell. Szabó több helyen rövid betoldásokat épített be a szövegeimbe, nem annyira dialógusokat, mint rövid, villanásszerű jeleneteket, illetve húzott ki egyes, „„„túlírt””„ szövegrészeket. Valamennyi kellett, hogy szerepeljen a regényből is, mivel a producerek megvették a jogot. A három film megírása és forgatása során sokat tanultam Szabó István fegyelmezettségéből, munkabírásából és egyáltalán abból, ahogy „„„ledirigálta””„ ezeket a nem éppen könnyű témájú filmeket.

Jó volt Szabó Istvánnal a három film. Magyar Dezsővel pedig nagyon jó volt a Büntetőexpedíció. A Büntetőexpedíció a Hat brandenburgi verseny című forgatókönyvem egyik része volt, amire Magyar Dezső kapott pénzt. Ez az első forgatókönyvem, a nagyapám visszaemlékezései alapján írtam végzős egyetemistaként. Oberhausenben kitaláltak egy különdíjat (Sonderpreis) a filmnek, mert a fesztiválon kizárólag maximum 30 perces dokumentumfilmet lehetett jutalmazni, de a Büntetőexpedíció hosszabb, ráadásul nem dokumentumfilm. A film ’‘‘‘‘56-ra is utalt, Prágára is, és a guevaraizmus mitológiáját is képviselte. A Balázs Béla Stúdió nagy oppozíciót jelentett a rendszerrel. Emlékszem a BBS heti vetítéseire, ahogy sorban álltak a Filmművészeti Szövetség épülete előtt, olyan diákok is, akik Műegyetemre, Közgázra jártak és látszólag semmi közük sem volt a filmhez. A Balázs Bélában ugyanis lehetett látni olyan filmeket, amiket Magyarország nem vett meg, de szinkrontolmáccsal egyszer-egyszer le lehetett vetíteni. Sokan voltak kíváncsiak, és nemcsak a filmmel foglalkozó diákság, az idősebbek is, például Pécsi Sándor, a ritka, nagy nyugati játékfilmekre, vagy akár Tarkovszkij filmjeire, és magára a Balázs Bélás filmekre is. Ezeket a filmeket, még ha be is tiltották, egyszer vagy kétszer engedélyezte vetítését a Filmfőosztály. A hetvenes években egyébként minden filmemet betiltották, az Archaikus torzót, az Együtthatókat is, s az anyámról készült filmet, az Anyámat. Mindegyikre azt mondták, hogy rendszerellenes, individualista, kártékony.

Az Anyám (1975) című filmet Grunwalsky Ferenccel készítetted, s az ő segítségével forgathattad le az Együtthatókat (1972).

Feri, mint a BBS akkori vezetője sok plusz pénzt folyósított a filmhez. Az Együtthatókban szerepelt Erdély Miklós, Pauer Gyula és más avantgárd barátaim is. Közreműködött a Ganz-Mávag Acélhang Kórusa, forgattunk Halász Péter Lakásszínházában is. Az első nagy, nyilvános gellérthegyi popkoncertet is felvehettük, és forgathattunk bent a május elsejei tömegben a Dózsa György úton. A pártvezetés a tribünön volt, ahogy guggoltunk két kamerával a tömegben (Lugossy István volt az operatőr), lehetett látni, hogy a transzparenseket és a plakátokat vivő munkások zsebében ott a pálinkásüveg, holott a felvonulás végén ingyen sör és virsli volt. A munkások dülöngéltek, nem integettek, s kiderült, hogy valójában nem ők énekelték, hogy „„„Éljen a párt, Éljen a párt!””„, hanem egy géphang énekelt. Nem a poén kedvéért csináltuk a filmet, hanem mert akkor még azt hittem, létezik egy öntudatos munkásság. De a kizsákmányolt munkásságot nem lehetett megmutatni. A Ganz-Mávag Acélhang Kórusa munkásmozgalmi dalokat énekelt nekünk (Ma verd le magadról a munka porát), de végül operettekkel folytatták, együtt létezett bennük a kétféle világ. A film címe nem matematikai jelentésű, arra utal, hogy ezek együtt hatnak. A Balázs Béla Stúdiónak tetszett, de a Filmfőosztály nem fogadta el vetítésre, sőt sztenderdizálásra sem. A film betiltása után mentem el írószövetségi ösztöndíjjal két évre Kubába. Ez alatt betörtek a Pasaréti filmgyár raktárába, és a film nagy részét megsemmisítették, feltételezhetően a BM megbízásából. A Halász Péter-felvétel teljes anyaga megmaradt, az Erdély Miklós, Pauer-részből is maradt meg részlet, de a hangját eltüntették.

Említetted, hogy Magyar Dezső nemrég felvetette, hogy készítsetek együtt filmet. Milyen ötlettel keresett meg?

Dezső tavaly keresett meg azzal, hogy szeretne filmet csinálni, az Agitátorok folytatásán gondolkozott. Az Agitátorok egy enigmatikus, erőteljes film, amit annak idején Dezső félelmetesen jól megrendezett, de mondtam, hogy ezen az ötleten még Bódy is nevetne.

Tengerészmúltadra visszaemlékezve azt szoktad mondani, hogy a hajózás a legdemokratikusabb szakma.

Igen, mert bármilyen munkát adnak (például rozsdaverés), az is csinálta már, aki a feladatot rád osztotta.

Mi a helyzet a forgatókönyvírással? ’‘‘‘‘82-ben, a Filmvilágban írtál egy esszét a forgatókönyvről és a forgatókönyvíró szerepéről.

Igen, Elnémul a szó, megszólal a kép címmel. Pasolinivel szólva a forgatókönyv egy átmeneti struktúra, azért jön létre, hogy a filmben megszűnjön. Ezt tudomásul kell venni. A forgatókönyvet nem hasonlítanám a regényhez, bár van epikai erőtere (dialógus, jelenet), de még Michel Butornak és más strukturalistáknak is muszáj, hogy leírjanak dolgokat, hogy a szem, az agyvelő tudja követni. A forgatókönyvnél viszont néhol elegendőek a jelzések, mert ott van a rendező, az operatőr és a színész, mint végrehajtó. Ahol egy forgatókönyvírónak élesen, jól jelen kell lennie, az a dialógus és a jelenet. Én például mindig megírtam a jeleneteket is, és egy csomó instrukcióval láttam el a rendezőt, legtöbbször fölöslegesen, mert úgyis kialakult elképzelései voltak. Még olyan filmek esetében is éles különbséget tennék forgatókönyv és regény között, amelyek regényből készült adaptációk. A forgatókönyvírás leginkább a drámaíráshoz hasonlít, a dialógus és a monológ miatt, s mert a cselekménynek korlátozottnak kell lennie. Egyébként a legnagyobb különbség a forgatókönyvírás és a regényírás között, hogy a forgatókönyvírásért jobban fizetnek.

A Csontváryban a színész a soproni jelenetben azt mondja, hogy „„„önéletrajzot kell írnom””„. Te hogy állsz az önéletrajzi regényeddel?

Írom az önéletrajzomat, de nagyon nehezen megy, visszatértem a kézíráshoz, blokkokban, vázlatokban írok. Volt olyan elképzelésem, hogy publikálok részleteket, de ha részletekben közlök egy életrajzot – akár kronológiailag, akár nem –, nem biztos, hogy azt a hatásfokot éri el, mintha bombaszerűen robban az egész.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2016/01 23-26. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12540