Soós Tamás Dénes
Dark Places – amerikai, 2015. Rendezte: Gilles Paquet-Brenner. Szereplők: Charlize Theron, Nicholas Hoult, Christina Hendricks. Forgalmazó: ADS Service. 113 perc.
„Bennem van valami gonosz, olyan valóságos, mintha valamelyik szervem volna. Ha felvágnák a hasamat, lehet, hogy kicsusszanna belőlem, húsos tapintású, és sötét, ha a földre pottyan, az ember akár rá is taposhat.” Így kezdődik Gillian Flynn (Holtodiglan) nyirkos hangulatú regénye, a Sötét helyek, ám a filmet nézve se a tapintható gonoszságnak, se a könyvben leírt, csontig ható atmoszférának nem találjuk nyomát. Pedig Flynn komplex pszichológiai thrillere mögött könnyen adaptálható ponyvasztori lapul, melyben kisvárosi gyilkosság (a Day famíliát egy éjszaka lemészárolják, csak a hétéves Libby marad életben), sátánista fiatal (a nyolcvanas évek sátánizmus-paranoiájában a heavy metalos Benre fogják a gyilkosságot) mellett rejtélyekkel teli nyomozás is akad (a felnőtt és leégett Libby a híres bűnügyekkel hobbiból foglalkozó Gyilkosok Klubja megbízásából kutakodik saját múltjában).
Lehetne mondani, hogy a filmet a tipikus adaptációs hibák viszik félre, mint a sután használt narráció, vagy az elszúrt sztárszereposztás (a lenőtt hajú, alacsony és undok Libbyt Christina Ricci helyett Charlize Theron játssza), de a problémák a forgatókönyvvel kezdődnek, mely a regény zanzásított verzióját kínáló olvasónaplóra emlékeztet. Az író-rendező Paquet-Brenner épp a pszichológiai finomhangolást darálja ki a műből, a perzselő megaláztatást a négy gyerekét egyedül nevelő anya, a férfivá válás kényszerét a barátnője játékszereként ugráló Ben, az önsorsrontást az áldozatszerepbe betokozódó Libby életéből. Flynn egy öngúnyban és szorongásokban tobzódó kisvárosi miliőt rajzol, ahol a kiszolgáltatottságtól és megalázottságtól való félelem hajtja gonoszságba a helyieket, a kataklizmákhoz vezető utat pedig az egymást félreismerő emberek tévedései kövezik ki. Paquet-Brenner mindebből szimpla whodunnitot forgat, melyet kizárólag a „ki tette?” feszültsége mozgat, pedig mint minden jó thrillerben, itt sem csak a gyilkos bűnös. Érdemesebb Joe Berlinger és Bruce Sinofsky Elveszett paradicsom című dokutrilógiájához fordulni, ami Flynn számára is inspirációként szolgált és igazi Benek sorsát követi nyomon – a morál, a felelősség és a törvény homályzónájának legtöbb szegletét bekóborolva.
Extrák: Semmi.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2015/12 63-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12529 |
