Varga Zoltán
Torrente Collection – spanyol, 1998–2014. Rendezte: Santiago Segura. Szereplők: Santiago Segura. 480 perc. Forgalmazó: ADS Service.
Santiago Segura talán maga sem sejtette, hogy bő másfél évtizede útjára indított figurája, José Luis Torrente világszerte kultusszal körülrajongott alakká érik. Segura nem csupán íróként és rendezőként jegyezte a Torrente, a törvény két balkezét, de a főszereplő bőrébe bújva saját maga adott testet a lecsúszott, elképesztően tahó exrendőr karakterének. Torrente eleven bizonyítéka annak, hogy Abel Ferrara Mocskos zsaruja, a fertő legmélyebb bugyraiba alámerülő hadnagy komikus alakként is elgondolható. A spanyol macsó két lábbal és (bél)sáros cipővel tipor mindent, amit a jó modor, az illem és a politikai korrektség írott és íratlan szabályai megkövetelnek: az öntömjénezés, a sovinizmus, a rasszizmus és a nők iránti megvetés gyávasággal, aljassággal és korruptsággal keveredik túlsúlyos és ápolatlan figurájában. A szalonképtelenség ilyetén túlhangsúlyozása mégis szerethető antihőst eredményez, aki immár öt filmen keresztül hasonló figurákkal körülvéve próbálja megcsinálni a maga szerencséjét: a Torrente-filmek a vesztesek keserédes felmagasztalásaként is felfoghatók. Válogatott lúzerek és groteszk szerencsétlenek avanzsálnak a címszereplő segítőtársaivá – legyen szó kábítószercsempész-banda felszámolásáról az alapfilmben, egy James Bond-filmbe illő főgonosz terrorista-cselekményének meghiúsításáról a második részben (A Marbella küldetés), egy képviselőnő testőri feladatainak ellátásáról a harmadik felvonásban (A védelmező), az ártatlanul bebörtönzöttek megszöktetéséről a negyedikben (A válság halálos), vagy pedig egy luxuskaszinó kirámolásáról az ötödik etapban (A kezdő tizenegy). S legalább ilyen fontos szerepet töltenek be a filmről filmre visszatérő – a sorozat belső kapcsolódásait erősítő – epizodisták (közülük a veterán Tony Leblanc „átváltozásai” a legmosolyogtatóbbak), a spanyol hírességek cameo-szerepei, vagy a kortárs Európa politikai és gazdasági visszásságait célzó poénok, amelyek különösen a 2018-ba helyezett legfrissebb darabban értékelődnek fel. A Marbella küldetéstől kezdve animációs főcímek és konkrét filmekre tett parodisztikus utalások is dúsítják a széria komikus eszközkészletét. Azt persze a repertoár bővülése sem feledteti, hogy egyetlen folytatás sem ismétli meg az első rész telitalálatát – de igazán komoly csalódást sem okoznak.
Extrák: Nincsenek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2015/12 62-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12528 |
