Czirják Pál
Ivan Groznij – szovjet, 1944–45. Rendezte: Szergej M. Eisenstein. Szereplők: Nyikolaj Cserkaszov, Ligyija Celinkovszkaja, Szerafima Birman, Pavel Kadocsnyikov. 95 + 82 perc. Forgalmazó: Etalon Film.
Kitüntetett időket élünk a filmtörténet klasszikusai szempontjából. Most fog eldőlni ugyanis, hogy ezek a „nagy művek” képesek lesznek-e túlélni a mindennapjainkra jellemző mozgóképáradatban. A dvd-kiadás és az internet korában már nem kell megvárnunk, hogy egy tévécsatorna vagy mozi műsorára tűzze a Metropolist vagy A diktátort. Úgyszólván bármikor, bárkihez eljuthatnak ezek az alkotások. Másfelől viszont olyan mezőnyben kell megmérettetniük, amelyben értékeik – főleg megfelelő történeti tudás hiányában – viszonylagossá válnak. Pedig a nagy művekhez mindig érdemes visszatérni.
Érvényes ez Eisenstein Rettegett Ivánjára is. Bár első pillantásra kifejezésmódja távol áll a mai mozgóképétől, valójában többet köszönhetünk Eisenstein meglátásainak, mint gondolnánk. És noha talán nem a Rettegett Iván a rendezői életmű legújítóbb darabja, olyan formanyelvi és történeti tapasztalatok összegződnek benne, amelyek mindenképp elmélyültebb befogadásra érdemesítik. E torzó voltában is monumentális elbeszélésből egy sor kultúrtörténeti és történelemfilozófiai problémára láthatunk rá – sajátos módon előre- és visszamenőleg egyaránt. A látványvilág – a geometrikusság, a terek kialakítása, a fények és árnyékok használata – az avantgárd nyomait hordozza; a színészi gesztuskészlet a rendező számára meghatározó tradicionális japán színjátszás, a kabuki adaptációja; és ugyanakkor a maszkszerűség, az ornamentika, a szimbólumok koncentrált jelenléte egyúttal mintha évtizedekkel későbbi rendezők, mindenekelőtt Tarkovszkij, Paradzsanov, Abuladze stílusát előlegezné.
A mű történelemképe szintén gazdag rétegzettségű. Rettegett Iván, az Oroszországot erős kézzel egyesítő, reformokban gondolkodó, tetteivel mégis tengernyi áldozatot követelő uralkodó alakja kínál párhuzamokat Sztálinnal, így a film akár a sztálinizmus egyfajta felmentéseként is értelmezhető. Ezzel egyidejűleg szinte enciklopédikus teljességgel sorolódnak elő az orosz történelmi tudat legjelentősebb toposzai: széttagoltság vagy nemzeti egység, birodalmi koncepció vagy perifériára sodródás, Oroszország és a Nyugat vagy épp a politika és az egyház viszonya. De ami Eisenstein munkáját igazi történelemfilozófiai tanulmánnyá avatja, az a szövetség és árulás, hatalom és kiszolgáltatottság, megdicsőülés és összeomlás szakadatlan körforgására épülő cselekményvezetés, amely Iván személyes történetét a görög sorstragédiák vagy a shakespeare-i királydrámák léptékére tágítja.
Extrák: Semmi.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2015/12 61-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12527 |
