Varró Attila
The Hunger Games: Mockingjay – amerikai, 2015. Rendezte: Francis Lawrence. Írta: Suzanne Collins regényéből Danny Strong. Kép: Jo Willems. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Jennifer Lawrence (Katniss), Josh Hutcherson (Peeta), Liam Hemsworth (Gale), Woody Harrelson (Haymitch), Julienne Moore (Coin). Gyártó: Color Force / Lionsgate. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 136 perc.
A 2010-es évek egyik legmarkánsabb álomgyári trendjeként szaporodó young adult disztópiák úttörőjét jelentő Éhezők viadala-széria idei záródarabjára immár egyértelműen elszakadt kamaszgyökereitől. Míg a 2012-es nyitórész és a Futótűz párdarabja tiniközönségének primér igényeihez szabva egyértelműen generációs konfliktusokra és kisképernyős agymosásokra korlátozta reflexióit, a Kiválasztott két részre bontott szabadságharc-történetét jóval erősebb szálak kötik azokhoz a politikai/ideológiai alapú globális konfliktusokhoz, ahol kiszavazások és népszerűségi voksok helyett egész népek jövője, túlélése a tét – nem véletlenül bukkan fel háromujjú tisztelgése diktatúraellenes vagy nemzeti függetlenségi tüntetéseken Hongkongtól Thaiföldön át Katalóniáig. Collins alapregényének brutálisan sötét kritikája a Snow elnök elleni forradalom élére álló Katniss eszméléséről és a kiábrándulásról a hangzatos szólamok mögé rejtőző öncélú hatalmi mechanizmusok irányította felkelésből nem az X-faktor kizsákmányoló/manipuláló felnőttvilágától elforduló kamaszceleb meséje, hősnője inkább a híradók önpusztító iskolai merénylői és tizenéves terroristái között feszíti íját – a kapitóliumi utcákon menekülő polgárokban pedig a kerítések, kordonok mögé szorult komplett nyugati világra ismerhetünk.
Francis Lawrence mindennemű invenciót és egyéni hozzájárulást nélkülöző, szigorúan piaci szempontokat szolgáló felképesítése (lásd a legdurvább vonások kisatírozását, az áramvonalasított drámai háromszög-szálat vagy akár a teljesen felesleges két részre osztást) alapvető forráshűsége jóvoltából zavarba ejtő végeredményt hoz: egyrészt kilúgozza a regény legradikálisabb állításait, enyhe csalódást okozva azoknak, akik többnek érzik a Collins-trilógiát a népszerű YA-spanok mindenféle műfajálcába bújtatott agyhalott tinirománcainál Alkonyattól a Negyediken át a Beavatottig, ugyanakkor jóval felkavaróbb és ellentmondásosabb üzenet olvasható látványos képsorai mögött, mint arra a saját tizenéves célközönségét rendre csak ócska moralizálással és falvédő-közhelyekkel tömő kortárs Álomgyár magától bármikor is képes lett volna.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2015/12 61-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12525 |
