Kovács Kata
Boychoir – amerikai, 2014. Rendező: François Girard. Írta: Ben Ripley. Kép: David Franco. Zene: Brian Byrne. Szereplők: Dustin Hoffman (Carvelle), Kevin McHale (Wooly), Garrett Wareing (Stet), Josh Lucas (Gerard). Gyártó: Informant Films. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 103 perc.
Teljesítményfilm boarding school drama közegben: François Girard (A vörös hegedű, Selyem) az ifjú Stet (Garrett Wareing színészi debütálása) felnövéstörténetében egy szenvedélyes, ám óhatatlanul hamar el is múló tehetség kibontakozását mondja el. Amerika vezető fiúkórusába bekerülni nem kis teljesítmény, hősünket azonban nem annyira angyali énekhangja, hanem sokkal inkább apjának vaskos csekkfüzete repíti a sokak – de nem Stet – által vágyott intézménybe. A fiú ugyanis árva, alkoholista anyja autóbalesetben hunyt el, ezután sosem látott apja gondoskodik az elhelyezéséről, akinek új családja persze mit sem tud a létezéséről, így aztán jobb minél zártabb és biztonságosabb helyen tudni.
Nos, egy profi gyerekkórus zárt világ, megvan benne minden, ami egy pubertáskor küszöbén álló, agresszióban megnyilvánuló törékeny csodagyerek kiérleléséhez szükséges: egy erős vetély- és néhány kegyetlen osztálytárs, az igazságos, ám acélos igazgatónő (Kathy Bates), a háttérben a volt mentor-őrangyal (Debra Winger), és egy hideg profi álarcában rejtőzködő, riválisával szakmai harcot vívó, aranyszívű tanár (Dustin Hoffman). És bár a narratíva jócskán zsúfolt potenciális vezérfonalakkal, a film vezető sztárjának, Hoffmannak köszönhetően a fókusz mégis csak az ifjú tehetség és az ő figurájának kettősén áll. A tipikusan társtalan, kissé magába forduló, melankolikus Hoffman-alak itt különösen magányos, konok szomorúságára a film alig ad magyarázatot. Hiányzik azonban belőle – és ami azt illeti, a fiúból is – a tehetség kibontakoztatásához szükséges fanatizmus, az a fajta karizma, amely például J. K. Simmons alakítása révén az égbe menesztette a brutálisan dinamikus Whiplash-t. A fegyelem, a képzettség és az ártatlanság szentháromságában őrlődő kiskamaszok világát Stet végül hangja pubertáskori elvesztésével kénytelen maga mögött hagyni, a film így aztán különös módon még az elmúlás témáját is belevegyíti ebbe az amúgy is szinte már zavarosan túlszőtt történetbe.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2015/12 55-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12515 |
