Bayer Antal
Börzei körkép
Október közepén volt a legutóbbi képregénybörze, szokás szerint sok magyar újdonsággal. Minden alkalommal lenyűgözi a hazai kiadványok iránt érdeklődő olvasót, hogy ezen a kis piacon milyen sokféle megoldással próbálkoznak az alkotók – közös azonban bennük, hogy a folytatásukra sokat kellhet várni. Vagy még annál is többet.
Színes, szélesvásznú magyar posztapokalipszis
Lehet azon vitatkozni (meg is teszik), hogy a legjobb új magyar képregény-e az idén a Café Postnuclear, de afelől nem lehet sok kétség, hogy a leglátványosabb és számos tekintetben a legérdekesebb. Szűcs Gyula író és Budai Dénes rajzoló és társíró megszakításokkal ugyan, de közel öt évet dolgozott a marketingjében nemes egyszerűséggel „Magyar Mad Max”-nek nevezett projekten, amelynek az első változata még csak elektronikusan volt elérhető. Hála egy jelentős internetes portálnak, amolyan születésnapi ajándékként viszonylag magas példányszámban és ritka szép nyomdai kivitelezésben került most az olvasók kezébe.
A történet abból indul ki, hogy a csernobili katasztrófa egy fatális félreértés nyomán a nagyhatalmak nukleáris villámháborújához vezetett, amelynek következtében Magyarországból is alig maradt meg valami. Ebből akár egy alternatív történelmi képregény is lehetne, ám mivel a szerzők értelmezése szerint az a kevéske megmaradt valami az 1980-as évek populáris kultúrája (a moncsicsitől Szűcs Judithon át a korabeli amerikai sikerfilmekig), hamar rájövünk, hogy a sztori egészen másról szól. Illetve a sztori ürügy csupán, ahogy a sablonos karakterek is, amit az aprólékosan és poénosan kidolgozott látványvilág hivatott ellensúlyozni. Sokan máris imádják, sokan kissé bosszúsan legyintenek rá, de senkit sem hagy hidegen, annyi biztos. A folytatás természetesen a fogadtatáson múlik.
Café Postnuclear. 72 oldal, színes, keménytáblás. Kiadó: Totalcar.hu.
Önreflektív stílusgyakorlat fekete-fehérben
Amikor azt hittük, újabb váratlan fordulat már nem következhet be az EpicLine magazin eddig sem eseménytelen történetében, megint olyasmit léptek, aminek nem csak örülni tudunk. Örülünk, hiszen Molnár Gábortól új képregényt olvasni mindig jó, annak viszont kevésbé, hogy a haviról negyedévi megjelenésre átváltó lap a már futó sorozatok folytatása helyett megint egy újabbat indít.
De ha már újat indított, az 5 Pallos remek választás. A képregény kapcsolódik a 5Panels alkotócsoport ötödik születésnapjához, amennyiben a fiktív szereplők a csapat tagjainak felelnek meg, a „hét mesterlövészes” felvezetés pedig egyben a társaság valódi történetét idézi fel humoros formában. Nagyon szórakoztató, csak itt is jobb lett volna egy kerekebb lezárást adni.
EpicLine 13: 5 Pallos. 24 oldal, fekete-fehér, irkatűzött. Kiadó: Tálosi András.
Hegytöredék
Nemsokára kiderül, hogy sikerrel zárul-e a közösségi finanszírozási akció, amelyet a hazai képregényrajongók által legjobban várt új magyar sorozat megvalósítására hirdetett meg Varga Bálint Bánk író és Pintér Márk rajzoló. A kampány felvezetéseként limitált példányszámban megjelentették az eddig már elkészült és az interneten bemutatott részeket. Az epizódok látványvilága ígéretes, a kísérőszövegben és a kapcsolódó blogon részletesen bemutatott fantáziavilág érdekes lehet, de annak a bizonyítása még hátravan, hogy kikerekedhet-e ebből egy izgalmas történet.
A Hegy: Töredékek. 32 oldal, színes, irkatűzött. Szerzői kiadás.
Szörnykergetés Szegeden
A helyi kötődésű képregénynek nem nagyon van nálunk hagyománya, pedig szerintem bőven lenne benne fantázia. Ezért is örülök Magony Gergely hitelesen megrajzolt szegedi környezetben játszódó képregényének, amelyben van ronda szörny, nagy robbanás és sok bunyó. Kezdetnek megteszi.
Árnyvadász 1. 20 oldal, két szín nyomásos, irkatűzött. Kiadó: Art-Tours.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2015/12 64-64. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12489 |
