rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Mozi

Hotel Transylvania 2.

Varga Zoltán

Hotel Transylvania 2. – amerikai, 2015. Rendezte: Genndy Tartakovsky. Írta: Adam Sandler és Robert Smigel. Gyártó: Columbia Pictures / LStar Capital. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 89 perc.

 

Ha embernek és szörnynek születik csemetéje, Rosemary gyermekétől Brundle-légy félárvájáig, az borítékolhatóan hatványra emelheti a gyerekneveléssel járó problémák várható számát, a babaszoba berendezési tárgyainak gondos megválasztásától kezdve a két világhoz kötődő rokonság konfliktusaiig. A Hotel Transylvania 2 – Ahol még mindig szörnyen jó című CGI-animációban ez a kényes helyzet a komédia forrása: az első részben megismert érző szívű Drakula immár nagypapaként vigyázza kisunokája testi-lelki fejlődését, és mindent megtenne annak érdekében, hogy az emberként felcseperedő trónörökösből előcsalogassa a vérszívót, pedig még vámpírfoga sem nőtt a kicsinek. Drakula és országos cimborái – Frankenstein szörnye, a vérfarkas, a múmia és a láthatatlan ember – felkerekednek hát a fürtös hajú poronttyal egy teliholdas éjszakai túrára; road movie-juk ha célt nem is ér, a film legelevenebb és legszórakoztatóbb vonulatát eredményezi.

A három évvel ezelőtt bemutatott első rész kevéssé sikerült elegyét alkotta a rendező, Genndy Tartakovsky (Dexter laboratóriuma) pezsdítő animációs tehetségének és a producer-író (valamint a Drakulát megszólaltató) Adam Sandler kétes értékű humorának. A folytatás, ha nem is mentes ettől a ballaszttól, az arány már szerencsésebb, kevesebb tér jut a toalett-humornak és az érzelgősségnek, sőt az irritálóbb karakterek (mint a Drakula lányának szívét meghódító nyikhaj) jelenléte is mérséklődik, felértékelve a jópofa szörnytársak (köztük új epizodisták) szerepét. Míg a gyerekközönséget főleg az aranyos figurák sora és a tarkabarka látványvilág kényeztetheti, addig a felnőttpublikumot célzó vicceket tartogatnak a megszaporodó filmes utalások és a médiareflexiók – karikírozva az okostelefonos butítást éppúgy, mint a legprimitívebb nárcizmus által gerjesztett „selfie”-őrületet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/11 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12479

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 50 átlag: 5.62