Sneé Péter
A politikai krimi talán a játékos szellem megnyilvánulása – „mi lett volna ha”, fűzzük képzeletünk tarka gyöngyeit egy vékony fonálra – ám semmi köze a valósághoz, minél hívebbnek mutatkoznék hozzá, annál mesésebb, ezért félrevezető a neve, krimi ugyan, de távolról sem politikai. John Mackenzie is valami elképesztő agyszüleménnyel lep meg, amikor Stephen Davis Love Field című regénye nyomán felidézi Lee Harvey Oswald gyilkosának, Jack Rubynak állítólagos élettörténetét. Jelentős gengsztermúltat tulajdonít neki, majd egy bukfenccel a nemzet becsületének megmentőjévé emelné. Nem szükséges ahhoz túl sok logika, hogy megállapítsuk, mindebből egy szó sem igaz. Költött volta aligha válnék a film hátrányára, csak ne működne olyan unalmas kiszámíthatósággal az alkotók fantáziája. Miközben a megrendültség könnyeit facsarjuk zsebkendőnkből és a magányos hős fölmagasztosulásán álmélkodunk – aki reggelire könnyedén elfogyasztja a Cosa Nostrát és a CIA-t egymaga –, töprenghetünk azon is, mit akarnak velünk megétetni ismét. Miféle történelem-szemlélet az, amelyik annyira naiv, hogy a legképtelenebb bukfencekre vetemedik egyetlen sztorin belül?
Jó tudni, az emberölés közhasznú cselekedet, a társadalmi kapcsolatteremtés egyik formája, bár szívesebben vennénk, ha arról tájékoztatnának inkább, minek a zűrzavar, a kuszaság és a pátosz, miért érzi úgy a film operatőre, hogy a hatvanas évek megjelenítésére leghelyesebb a nyolcvanas évek végének posztmodern színvilága. De ne legyünk telhetetlenek, elvégre nem vagyunk Jack Ruby-k, hogy mindarról a titokról értesüljünk, ami után az egész világ áhítozik hasztalan.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1993/04 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1247 |
