Soós Tamás Dénes
Stonehearst Asylum – amerikai, 2014. Rendezte: Brad Anderson. Szereplők: Kate Beckinsale, Ben Kingsley, Michael Caine. Forgalmazó: MediaPro. 112 perc.
Edgar Allan Poe novellája, a Dr. Kátrány és Toll professzor módszere lényegében foucault-i szatíra, amely az elzárással, büntetéssel és elektrosokkal operáló elmegyógyintézeti kezelési módszerek helyett egy „kedélycsillapító eljárás” sikeréről szól. Ennek során az orvos teljes embernek tekinti betegét, és nem cáfolja a rögeszmés tévképzetét sem: ha az illető csirkének gondolja magát, kizárólag árpával etetik, hogy kikúrálják – többnyire sikerrel.
Az őrület kulturális konstrukció, szól a francia gondolkodó tanulsága, melyet a betegeket kezelő intézmények és tudományterületek hoznak létre – s leginkább azok tűnnek őrültnek, akik a rács túloldalán, elzárva vannak, fűzi hozzá sötét tónusú humorával az amerikai író. Eleinte a Poe-novella új adaptációja, A Stonehearst elmegyógyintézet is az őrület relativitását hangsúlyozó, groteszk komikumot villant, ám az A-listás sztárokkal készült, így a fősodorbeli konvenciókhoz igazított filmet is eléri a Poe-adaptációk végzete, melyek általában csak kifosztják és az aktuális zsánertrendhez igazítják az író történet- és motívumtárát, mint például az oeuvre-t olcsó horrorattrakcióvá silányító, 2012-es A holló.
Brad Anderson műve a gótikus horrorok vizuális közhelyeit és az elmegyógyintézetben játszódó rémfilmek toposzait mondja újra, ráadásul egy romantikus szállal bővíti a történetet, ami tökéletesen ellentmond az eredeti mű koncepciójának. Hiszen a hisztériával kezelt Elizát szerelmével üldöző főhős megszállott birtoklásvágya ugyanazt a férfihatalmat akarja ráerőltetni a nőre, amit a betegségével szexuálisan visszaélő orvosok. Hogy a kritikai élt fájdalmasan nélkülöző film ezt – többnyire – romantikus hősszerelemként tünteti fel, azzal a stupid fordulatoknál is durvábban csúfolja meg a novella szarkasztikus szellemiségét. Aki szöveghűbb és gondolkodtatóbb adaptációra vágyik, annak Jan Svankmajer bizarr és szürreális Holdkórjával, esetleg a Jodorowsky művészetével rokonszenvező Őrültek házával érdemes próbálkoznia.
Extrák: Semmi.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 63-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12440 |
