Hegedüs Márk Sebestyén
Sinister 2 – amerikai, 2015. Rendezte: Ciaran Foy. Írta: Scott Derrickson és C. Robert Cargill. Kép: Amy Vincent. Zene: tomandandy. Szereplők: Shannyn Sossamon (Courtney), Tate Ellington (Stomberg), James Ransone (Rendőrtiszt), Laila Haley (Emma). Gyártó: Blumhouse Productions. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 97 perc.
Újabb horrorfilm került a magyar mozikba a Blumhouse Productions égisze alól. A Parajelenség-sorozaton meggazdagodott produkciós cég ezúttal Scott Derrickson Sinisterjéhez készített kétes értékű folytatást: ugyan az eredeti film még a tűrhetőbb kortárs amerikai horrorfilmek táborát gyarapította – rendelkezett némi atmoszférával és egy kevésbé felejthető történettel – a második felvonásban nem sok minden érdemes a nézői figyelemre.
Míg az első darab fantasztikumba hajló rejtélyfilm volt, melyben a történet tétje egy sorozatgyilkosnak hitt, ártatlan családok életére törő ősi démon ténykedésének feltárása volt, itt már nyoma sincs a titkoknak. A Sinister 2 semmit nem tesz hozzá az előző film hátteréhez, csupán lelketlenül ismétli az ott látottakat: az Ethan Hawke által alakított író helyett ezúttal az előző film ügyfogyott mellékszereplője ered a démon nyomába. Mivel tudjuk ki áll a mészárlások hátterében, és ismerjük a modus operandit is, sok meglepetésben nem lehet részünk. Az alkotók így összes kreativitásukat a gyilkosságokat rögzítő Super 8-as felvételek elkészítésébe fektethették. Már az előző filmnek is ezek a snuff-szkeccsek jelentették a legemlékezetesebb pillanatait, itt pedig egy dramaturgiai húzásnak köszönhetően ezeknek az iszonyatképeknek a sorozatos vetítéseire van felfűzve a csavarosnak nagy jóindulattal sem nevezhető cselekmény: eszerint a következő gyilkosságsorozatot elkövető gyermeknek végig kell néznie az előzőleg készült tekercseket, különben folyamatos rémálmokkal gyötrik. Félgőzös geg, ahogyan a szellemgyerekek egymásra licitálnak saját gyilokvideójukkal („Nekem ez a kedvencem” – mutatja a néhány felhevített áldoztató kelyhet és kétségbeesett patkányt felvonultató felvételt az egyikük), de hiába, ha ez is csak ismétlés, és ezen kívül néhány túlhajtott sokk-effektusnál többre nem is futotta.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 57-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12432 |
