Tosoki Gyula
Song One – amerikai, 2014. Rendezte: Kate Barker-Froyland. Szereplők: Anne Hathaway, Johnny Flynn, Mary Steenburgen. Forgalmazó: Sony Pictures Home Entertainment. 85 perc.
Már Óhollywoodban megszületett a melodráma azon válfaja, amely zenészhősöket emel középpontba (Humoreszk, Trombitás fiatalember), és ebben nincs semmi különös, hiszen a műfaj hatáspotenciálja igencsak megnövelhető a cselekmény terébe helyezett zenedarabokkal vagy dalokkal. A kortárs szcénában szép számmal akadnak hasonló filmek (Őrült szív, A nyughatatlan, Llewyn Davis világa), és Az élet dala is zenészhőst állít középpontba, ráadásul mindjárt kettőt, a végzetes balesete miatt kómába került ifjú tehetséget és egyszálgitáros idolját, akik között előbbi nővére (Anne Hathaway) közvetít. Melodrámaműfaj és zene kapcsolata ritkán annyira bensőséges, mint ebben a filmben, az alkotók még az épkézláb cselekményről is lemondtak, no meg a dialógusokkal sem bíbelődtek sokat, az érzelmek „ábrázolását” elsősorban a szimpla, mégis pompás – gyakran éppen egyszerűségüknél fogva megkapó – melódiákra bízva. Sajnos a film képi megvalósítása már gyengébb, Kate Barker-Froyland rendező-forgatókönyvíró vizuális fantáziája ugyanis kimerül abban, hogy kézből vett felvételek sorában a fátyolos tekintetű Anne Hathawayt mutassa, hol séta közben, hol pedig zárt térben – a szobájában magányosan vagy a kórházban, haldokló testvére mellett – mélázva. Ha csupán feleannyira lett volna leleményes a rendező, mint amennyire a soundtrack felelőse vagy a kifejezetten a filmhez készült dalok komponistái, akkor pazar lenne a végeredmény. Így viszont csak egy szerethető és csupaszív, ámde bicebóca mozi készült.
Extrák: Kisfilm a filmzene felvételéről.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 64-64. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12401 |
