Pápai Zsolt
Kidnapping Mr. Heineken – holland–brit–belga, 2015. Rendezte: Daniel Alfredson. Szereplők: Jim Sturgess, Sam Worthington, Anthony Hopkins. Forgalmazó: ADS Service. 95 perc.
A sörbáró Alfred Heineken elrablása 1983-ban fontos epizód a holland (és az európai) kriminalisztika történetében, mivel váltságdíjként soha korábban nem fizettek ki akkora összeget, mint ebben az ügyben. Az eset pikantériája, hogy a nagyon is kapitalista motivációikkal bíró emberrablókat a hetvenes évek antikapitalista terrorszervezeteinek munkássága ihlette meg, és az akció megszervezése előtt a Vörös Brigádok módszereit tanulmányozták.
Az esetről Peter R. de Vries újságíró két könyvet írt – az elsőt még az események évében, a másodikat négy évvel később –, és ezt követőn még a nyomozást is segítette, ugyanis az ő útmutatásai alapján sikerült a kilencvenes években Paraguayból visszaszállítani Hollandiába az egyik főkolompost. De Vries tehát alaposan ismerte az esetet, és azért is engedélyezte első könyvének felhasználását a filmhez, mert nem volt elégedett a Heineken-ügy ama feldolgozásával, ami még 2011-ben készült (Maarten Treurniet rendezésében, Rutger Hauerrel a címszerepben). Aztán De Vries az új verziónak már a bemutatójára sem ment el, Daniel Alfredson rendező (aki a Millenium-trilógia második és harmadik részének ledirigálása révén tett szert szolid hírnévre) ugyanis még az első filmváltozatnál is szimplább tucatmozit forgatott. Pedig ebből az alapanyagból készülhetett volna szikár dokudráma a XX. század egyik jelentős kriminalisztikai eseményéről, veretes heist a terrorista mozgalmak korrumpálódásáról és antikapitalista hevületének álságosságáról, netán a Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső nyomvonalán haladó posztmodern műfajjáték is. Mindhárom lehetőség fel-felvillan, csakhogy egyik sem jelenik meg igazán, és ugyan kétségtelenül van némi húzása a filmnek – a túszejtős téma még lebutítottan is érdekes –, de koncepció híján végül érdektelenségbe fullad. A színészek instrukciók és jobb híján téblábolnak (még a sok kritikus által magasztalt Anthony Hopkins is középszerű), a történetvezetés sablonos, a filmforma pedig keresett, kimódolt: egzaltáltabb megoldásai is kiszámítottak.
Extrák: Nincsenek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 64-64. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12400 |
