Soós Tamás Dénes
The Salvation – dán-angol-dél-afrikai, 2014. Rendezte: Kristian Levring. Szereplők: Mads Mikkelsen, Eva Green, Jeffrey Dean Morgan. Forgalmazó: Bontonfilm. 92 perc.
Ritka jószág manapság az ilyen film. Bosszúwestern, ráadásul csatakos és szikár, bármiféle idézőjel, kikacsintás és irónia nélkül. Csupa akció, fordulat és 90 perc az egész. Ha az ötvenes években készül, Budd Boetticher, ha a hetvenesben, Clint Eastwood, ha pedig Olaszországban, akkor Sergio Leone rendezi. A megváltás ugyan Dániában fogant és Dél-Afrikában forgott, de ezt csak a stáblistáról lehet leolvasni. A dánok bevándorlása, az európaiak integrációja, a vadnyugat rasszizmusa csak megpendített, majd a nagyon is amerikai sztoriért félretolt témák a filmben. Jon, a dán exkatona már hét éve dolgozik az újvilágban, mikor végre áthozathatja családját – hogy aztán a Black Creekbe vezető postakocsiúton egy frissen szabadult fegyenc rögtön megerőszakolja a feleségét. Jon revansa ádáz és sebes, amit persze nem díjaz a megölt erőszaktevő bátyja, a Black Creeken élősködő tábornok. Innentől mintha a Délidő és a Hét embert, az utolsó szálig cinikusabb kiadását látnánk: a Délidővel ellentétben a közösség már nem tétlen, sőt az életét mentve szolgálja ki a kiskirályt, és gondosan indokolja, ideologizálja a gyáva, de racionális tetteit. Fel is merül a morális kérdés – hány bárányt szabad feláldozni, hogy megmentsd a nyájat? –, de a film az erkölcsi dilemma helyett inkább a kiszolgáltatottságot érzékelteti velősen: a kisemberét és a nőkét a pőre erőszakkal szemben. A megváltás, mint minden tisztességes B-western, csak szőrmentén, két pisztolylövés között veti fel, amit erkölcsről, vadkapitalizmusról, olajspekulációról, sovinizmusról gondol. Eredetiségnek, egyéniségnek tökéletesen híján van, de egyébként minden stimmel benne: a hangulatfestő erő, a szolidan srófolt feszültség, a kimunkált képi világ. És persze a szereposztás: Mikkelsen mint hallgatag és nem túl hősies bosszúálló, Jeffrey Dean Morgan mint whiskymarta hangú, Ószövetségből menesztett zsarnok, és persze Eva Green, a kivágott nyelvű „hercegnő”. Ezúttal mellbedobás nélkül, szótlanul játszik, és ahogy megerőszakolva, de egy femme fatale elszántságával áll a szellemváros lángoló főutcáján, visszakövetelve saját, elrabolt életét, az épp némajátéka révén marad emlékezetes. Ha egy másik vadnyugatra születik, talán Furiosának is hívhatnák.
Extrák: Semmi.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 63-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12399 |
