Gelencsér Gábor
Magyar, 1970. Rendezte: Révész György. Szereplők: Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 78 perc.
Révész György műfaji és stiláris értelemben igen sokszínű filmográfiáján belül is különös 1969-es James Bond-paródiája, Az oroszlán ugrani készül, majd a következő évben készülő Karinthy Frigyes-adaptációja, az Utazás a koponyám körül közelsége egymáshoz. Előbbi mulatságos műfajkamuflázs, utóbbi szürreális szerzői vízió. Egyetlen közös vonásuk mégis akad: mindkettő tiltott gyümölcshöz nyúl. A 007-es kalandjait akkortájt nem láthatja a magyar moziközönség, így aztán a paródiával is nehezen tud mit kezdeni, Karinthy Frigyes pedig, ahogy ez a rendezővel 2000-ben készült, az extrák közt található interjúból kiderül, mellőzött polgári írónak számít, s korabeli ismeretlensége bizonyára nem könnyíti meg a film értelmezését. Márpedig a „Karinthyn nevelkedett” Révész nem sok engedményt tesz: filmje a hetvenes évek elején felerősödő, a modern film formaeszközeit maximális sebességfokozatba kapcsoló „esztétizmus” jellegzetes darabja.
Révész a könyvben a tudat működésének filmes ábrázolására lát lehetőséget, s erre, meg még számos modernista megoldásra Karinthy különös, saját agyműtétét „dokumentáló” esszéisztikus riportregénye valóban kiváló alkalmat kínál. A szöveget átszövő utalások az író korábbi műveire az anekdotikus cselekményépítés mellett az önreflexiók sorát is szinte tollba mondják a forgatókönyvet jegyző rendezőnek. Utóbbit Révész saját médiumában gondolja tovább, amikor filmrészleteket sző a történetbe, így dokumentumfelvételt egy korabeli agyműtétről vagy az író „bejelentkezését” a vászonról saját temetésén. Ám ezek a filmes reflexiók sem függetlenek Karinthy művészetétől, aki a mozgókép lelkes híveként több írást is jegyez e tárgykörben. (Az extrák másik érdekes darabja – néhány, az írót megörökítő felvétel mellett – Magyar Bálint Képek a magyar némafilm történetéből című összeállítása, amelyhez az író egyik mozis tárcanovelláját illesztette narrációként.) Az viszont már jellegzetesen szerzői fogás, ahogy az író 1938-as halála előtt egy évvel megjelent regény vízióit a második világháború felől értelmezi a rendező.
Révész György filmesként buzgón teljesíti az Utazás…-ban mint irodalmi szövegben rejlő formai kihívásokat – sőt, túlteljesíti. A sokszor keresett szürrealista víziók helyett így maradandóbbnak bizonyul a filmben néhány hétköznapi gesztus, például a főpincéré, aki az író (átmeneti) felgyógyulásának hírére akkurátusan összeragasztja a korábban eltépett kifizetetlen cehet. Latinovits Zoltán parádés alakítása viszont minden pillanatában maradandó értéke ennek a filmtörténeti értelemben is különös utazásnak.
Extrák: Karinthy Frigyes mozgóképen (részletek, MaNDA, 2015, 9’); Karinthyn nevelkedtem – Révész György a filmről (MaNDA, 2015, 17’)
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 62-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12396 |
