Varró Attila
Irrational Man – amerikai, 2015. Rendezte és írta: Woody Allen. Kép: Darius Khondji. Szereplők: Joaquin Phoenix (Abe), Emma Stone (Jill), Parker Posey (Rita), Jamie Blackley (Roy). Gyártó: Gravier Productions. Forgalmazó: Freeman Film. Feliratos. 94 perc.
Amennyiben igaz „A szorongás a szabadság tériszonya” állítás, amivel Woody Allen idei menetrendszerű filmjének megcsömörlött filozófia-professzora életét jellemzi, az a jóformán teljes művészi függetlenség, amiből az elmúlt évtized váltakozó színvonalú és fogadtatású Allen-filmjei születtek, igen komoly terhet róhat az idén nyolcvanadik évébe lépő rendezőre. Az Abszurd alak címszereplője ugyancsak ünnepelt értelmiségi bálvány, nőbolond és alkotózseni, akit annyira megvisel a kimagasló teljesítményekhez szükséges korlátok teljes hiánya, hogy immár nem csak szellemi, de lelki életét is örömtelen szürkeség uralja el. A várva várt megváltás végül egyszerre két irányból érkezik: egyrészt egy lelkes és intelligens diáklány rajongása ad új lendületet a megfáradt agglegénynek, másrészt egy rosszindulatú, önhatalmú bíró megölésé kínálja fel számára a „tökéletes gyilkosság” rég várt intellektuális kihívását.
Hiába áll egyszerre két műfaji mankó is az idős mester rendelkezésére, Allen épp olyan közönyösen bánik a románc és a thriller olvasattal, mint kornyadt hőse a szerelmes fruskával és bűntettével: előbbit pusztán alibiként használja a finálé légből kapott csattanójához (ellentétben a hajdani Manhattan megindító május-december románcával), utóbbiban csupán a kiszámítható cselekmény és a logikátlanság randevúzik egy igen steril boncasztalon (eltérően a Match Point ugyancsak highsmith-i ihletésű neo-noirjától). Abszurd alakját Allen leginkább maró bűnhődéstörténetnek szánhatta, ám a simára koptatott szerzői kliséfigurák és a rutinból felmondott dialógok minden súlyától megfosztják a szappanoperák jellegtelenségével fényképezett film drámai konfliktusait: mintha a rendező nem csupán hősét és önmagát büntetné kiüresedettsége miatt, de megmaradt nézőtáborát is – amit nem is titkol, midőn a művészi alteregó nyitóelőadásán nyíltan közli a csillogó szemű közönséggel: „A filozófia csupán verbális önkielégítés”. Allen esetében úgy tűnik, immár a filmkészítés is.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 57-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12388 |
