Andorka György
The Eichmann Show – brit, 2015. Rendező: Paul Andrew Williams. Írta: Simon Block. Kép: Carlos Catalan. Zene: Laura Rossi. Szereplők: Martin Freeman (Fruchtman), Anthony LaPaglia (Hurwitz), Rebecca Front (Mrs. Landau), Andy Nyman (Landor), Vaidotas Martinaitis (Eichmann). Gyártó: Feelgood Fiction / BBC. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos. 90 perc.
Az, hogy az 1961-ben Argentínában elfogott, majd Izraelbe hurcolt Adolf Eichmann négy hónapon át tartó, világszerte közvetített tárgyalása a médium hőskorában televízió-történelmet írt, és a náci rémtettek részletei először jutottak el valóban széles nyilvánossághoz, jórészt egy embernek, az akkor harmincas éveit taposó Milton Fruchtman producernek köszönhető, akinek az utókor, ha megkésve is, ezennel igazságot szolgáltat. Az évszázad perének kulisszái mögé bepillantó Eichmann-show az eseményt tető alá hozó szürke eminenciás, és rendezője, a gonosz banalitását feldolgozni képtelen Leo Hurwitz közötti dinamikára koncentrál, aki a közvetítést mindinkább alárendeli rögeszméjének, hogy kameráival kizárólag Eichmanra fókuszálva behatoljon a letéphetetlen maszk mögé.
A felállás papíron izgalmas, azonban a film egyszerűen nem találja a közös nevezőt a párhuzamos törekvései között: a rendezőnek sem a tárgyalóteremben vibráló feszültséget nem sikerül átadnia (ezt eleve szabotálja a nézői pozíciónk és a stáb folyamatos rezonőr-szerepe), sem a címszereplő megértéséhez nem visz közelebb – a filmesek technikai és emberi problémái viszont egyszerűen súlytalannak érződnek a lencsék túloldalán elhangzó borzalmak mellett; így pedig eleve nehezen áll össze a szintézis, a média és a filmkép erejéről szóló intelligens tanulmány. A játékidő második felében sorra kerülő tanúvallomások és a koncentrációs táborok archív felvételeinek megrázó montázsszekvenciáit nézve persze nem marad el a hatás – de ez kevésbé a mű érdeme, mintsem természetes, zsigeri reakció a részünkről. Az alkotói szándék összességében dícséretes, a végeredmény azonban legfeljebb a Fruchtmant játszó remek Martin Freeman miatt lehet érdemes a figyelmünkre – a film máskülönben főműsoridős BBC-történelemleckeként is a korrekt szintet alulról súroló darab.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 56-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12386 |
