Gelencsér Gábor
Stille hjerte – dán, 2014. Rendezte: Bille August. Írta. Christian Torpe. Kép: Dirk Brüel. Zene: Annette Focks. Szereplők: Ghita Norby (Esther), Morten Grunwald (Poul), Paprika Stern (Heidi), Danica Curcic (Sanne). Gyártó: SF Film Production. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 97 perc.
A Hódító Pelle, a Kísértetház, a Jeruzsálem hollywoodias zsánerű dán mesélője, Bille August ezúttal bergmani kamaradrámát forgatott, s ezzel a svéd mestert adaptáló Legjobb szándékok című filmjének hagyományához tért vissza. A Csendes szív azonban csak témájában és közegében bergmani, stílusa kifejezetten, már-már ókonzervatív módon klasszikus. Önmagában ez nem volna baj, ha a családi konfliktus középpontjában nem az igen vitatható aktív eutanázia állna.
A festői tájban magányosan álló kies lakba sorra érkeznek a vendégek, hogy búcsút vegyenek az izomsorvadás kezdeti fázisában szenvedő anyától-nagymamától-barátnőtől. Az orvos férje oldalán – és annak aktív(!) segítségével – öngyilkosságra készülő asszony egyáltalán nem magától értetődő döntése helyett a döntés hatása kerül fókuszba, s tárul fel az eutanázia
felforgató morális kérdésének hátterében a családi kör minden elemében közhelyszerű tablója. A kiegyensúlyozottnak tűnő idősebb lányról kiderül, mennyire törékeny a lelkiállapota, míg neurotikus húga végül bölcs és önfeláldozó belátásra jut. A férj meglepő fordulatnak ható, majd a történetet a bűnügyi film felé kimozdító szerelmi ügyéről is gyorsan megtudjuk, hogy kifejezetten felesége végakarata szerint közeledik az asszony barátnőjéhez. De még az olyan különös helyzetek is hatástalanul kioltódnak a filmben, mint az előrehozott karácsony groteszk-abszurdja vagy a közös családi füvezés a haldoklótól az unokáig, a fiatalabb lány stoner barátjának irányításával.
Bille August túlságosan csendesen mesél egy csendes szívről, amely az aktív eutanázia vállalásával – talán először, ám biztosan utoljára – nem akármilyen viharon megy keresztül. Drámai döntés ez, ahogy drámai a családtagok semmilyen életének folytatása is. Az viszont inkább szomorú, hogy mindebben a néző csak kívülálló csendestárs lehet.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 54-54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12383 |
