Sándor Anna
John Green tinédzserhősei számára nem a fantasztikus extraképesség, hanem a tapasztalatszerzés a felnőtté válás garanciája.
Míg a népszerű young adult fantasyk (Alkonyat, Csontváros, Percy Jackson) és disztópiák (Hunger Games, A kiválasztott, Az útvesztő) alapvetően a különlegessé válás primér kamaszfantáziájának vágybeteljesítései, John Green regényei a hétköznapi kamaszkori fordulópontok megragadásán keresztül segítik elő az azonosulás élményét. A New York Times még önálló kifejezést is alkotott írói stílusa és témái együttes jelölésére: GreenLit.
Green elbeszélő hősei kívülállók ugyan, ez a tulajdonságuk azonban többnyire vélt (Csillagainkban a hiba, 2012) vagy valós (Alaszka nyomában, 2005; Papírvárosok, 2008) átlagosságukban ölt testet. (Leszámítva a Katherine a köbön (2006) ex-csodagyerekét.) Nem tagjai az adott közösség hangadóinak, sőt, számukra a vágy titokzatos tárgyai éppen az általuk is piedesztálra emelt menő tinédzserek. Hogy kapcsolatba kerülnek velük, a későbbi események gyújtópontjává válik, s a jellemzően passzív, visszahúzódó narrátorok életében serkentő változások indulnak. Ez az aktivizálódás ugyanakkor minden esetben együtt jár a korábban mitizált alak leépítésével is: közelről feltárul a magabiztos, extrovertált lány vagy fiú esendősége, ami újrarajzolja hőseink világképét. Green regényeiben tehát nem gyakorlati képességek (vámpírság, extrém ügyesség, erő stb.) megszerzésével és alkalmazásával válik a hős különlegessé és gyakran vezetővé. Félig a realizmus talaján állva, Green a felnőtté válás beavató stációin terelgeti hőseit, ahol az átélt események és cselekedetek hatására érettebb (élet)tapasztalati tudás birtokába kerülnek.
Másfelől Green ügyesen csempészi a kamaszkori túlzó léptékeket a cselekmény szövetei közé, ami magyarázhatja könyveinek elsöprő sikerét is. Az ismerős szituációkat és témákat (az első nagy szerelem, az iskolaváltás nehézségei, a végzős év eseményei stb.) ugyanis vonzóan drámai műfaji elemekkel bolondítja meg. A Love story (1970) melodrámáját idézi, mikor a szerelem a végzetes kór árnyékában születik (Csillagainkban a hiba). A bentlakásos iskolában a tragikus önpusztítás szab gátat a bimbózó érzelmeknek (Alaszka nyomában). A Papírvárosok pikareszkbe forduló krimije pedig a társadalomkritikával kacérkodik.
Utóbbi főhőse a tipikus jó tanuló Quentin, aki kisfiú kora óta szerelmes a szomszédban lakó Margóba. Margo testesíti meg az amerikai álom-tinilány fő karaktereit: ő egyszerre a lázadó kívülálló és az iskola méhkirálynője. A jófiú Q unalmas hétköznapjai akkor változnak meg gyökeresen, mikor az extrém kalandjairól hírhedt lány magával viszi az utolsó nagy dobásaként kivitelezett bosszúhadjáratára. Margo másnapi eltűnése pedig mozgásba lendíti Q-t, hogy a lány hátrahagyott nyomait megfejtve megtalálja őt.
Green regényében a kertvárosi konformizmust teszi mérlegre. A sztereotip, már a címben is jelölt kritikák mellett szolgáltat némi igazságot az átlagember életvitelének – mindennek fókuszában pedig Margo áll. Előképe már Alaszka alakjában felismerhető, Green viszont tovább mitizálja a figurát. Bár a regényt keretezve felbukkan ugyan, sokkal inkább kép és katalizátor, aki folyamatos reflexiókat ébreszt a főhősben. Erre döbben rá Q is, mikor felismeri, hogy szerelme tárgya egy idea, nem Margo maga, akiről valójában vajmi keveset tud. A lányt övező titkok és népszerűség egy tudatosan épített mítosz hozzávalói, működésének elengedhetetlen feltétele a kertvárosi közeg – hiszen a kedélyek borzolása csak ebben a szimbiózisban lehetséges. Margo végül nemet mond arra, hogy részese legyen a kisemberek „papírvárosának”, s óhatatlanul választás elé állítja az őt kereső Q-t is. A fiú így nemcsak fizikailag hagyja el komfortzónáját, hanem szellemileg is, mikor valódi, érett döntést hoz jövőjéről. Barátaival ellentétben nem sodródik tovább a követendő minták és elvárások mentén, hanem tudatosan választ életformát és értékeket.
Ami sikerül a főhősnek, az író képességeit már meghaladja. Bár a részleteket érzékenyen ragadja meg, nem tud önmaga fölé emelkedni és elszakadni a kliséktől. Erőltetett irodalmiaskodással tömi tele a regényt utalásokkal és áthallásokkal is: a Moby Dick, Walt Withman, Emily Dickinson, T.S. Eliot szerepel a listáján. Úgy tűnik, mintha Green könyveivel a Csillagainkban a hibában szereplő fiktív regény magvas gondolatokkal teli, kultikus státuszát szeretné elérni. Ami nem túl elegáns, inkább kamaszos vágy.
Gabo Kiadó, 2015.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 10-11. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12374 |
