Vincze Teréz
Ostrov ljubavi – horvát-német, 2014. Rendezte és írta: Jasmila Zbanic. Kép: Christine A. Maier. Zene: Balz Bachmann. Szereplők: Ariane Labed (Liliane), Ermin Bravo (Grebo), Ada Condeescu (Flora), Franco Nero (Polesini). Gyártó: Deblokada Produkcija / komplizen film / Ziva Produkcija. Forgamazó: Mozinet Kft. Feliratos. 90 perc.
A bosnyák Jasmila Zbanic rendezőt (Szerelmem, Szarajevó; Úton) általábana társadalmilag rázós témák, és az általuk kiváltott személyes érzelmi válságok érdeklik. Korábbi három nagyjátékfilmjében e témákat drámai hangnemben dolgozta fel, most azonban fejest ugrott egy őrült zenés nyári komédiába. Közben önmagához is hű maradt, hiszen ismét komoly kérdést feszeget: leszbikus szerelem és biszexualitás, amit ezúttal a társadalmi kontextusból kiszakítva mutat be. Ezt hangsúlyozza, hogy a cselekmény egy adriai üdülőhely zárt világában játszódik, ahová a főszereplő házaspár, a bosnyák Grebo és a francia Liliane utolsó, még gyermektelen nyaralására érkezik – a nő várandóssága kilencedik hónapjában jár. Ő a film központi figurája (Ariane Labed alakítása, akit az idei Titanic Filmfesztivál fődíjas filmjében, a Fidelio – Alice utazásában is láthattunk), az ő múltjában rejtőzik a titok, melynek napvilágra kerülése felforgatja a családi idillt. Az üdülőben váratlanul feltűnik ugyanis a végzet asszonya, aki Liliane számára egy még ki nem hűlt múltbéli szerelmet, Grebo számára pedig a vonzó nyári kaland lehetőségét testesíti meg. Bár a film alapvetően női szemszöget képvisel, kifejezetten együttérző a leforrázott Grebo-val is, miután az szembesül a szerelmi háromszög váratlan dinamikájával. Európa déli és keleti végeinek a szexuális másság tekintetében elfoglalt pozícióját szórakoztatóan összegzi a levitézlett szarajevói rocker büszke macsósága, ami kevéssé vonzó, szűk fürdőnadrágba préselt, szőrös és alaktalan férfitestébe szorult. Világos, hogy a nagy szíve, és nem a külseje vagy az észjárása miatt szereti a felesége.
A drámai konfliktusok feloldására, és végső soron elviccelésükre a film a harsány látványvilágot, a szürreális és bohózati jelenetek kavalkádját, és a sok zenés betétet veti be. Mindennek betetőzése a karaoke produkcióba ágyazott gyerekszülés fináléja, mely jobb híján a „szeressük egymást mindannyian, szexuális orientációra való tekintet nélkül” nem túl bonyolult, de viszonylag fájdalommentes konklúziójával zárul.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2015/07 58-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12315 |
