rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Mozi

Jön Harold!

Baski Sándor

Her er Harold – norvég, 2014. Rendezte és írta: Gunnar Vikene. Kép: Simon Pramsten. Szereplők: Bjorn Sundquist (Harold), Fanny Ketter (Ebba), Björn Granath (Kamprad), Lena-Pia Bernhardsson (Martensson). Gyártó: Mer Film. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 87 perc.

A skandináv krimikhez hasonlóan a skandináv komédiák is szinte önálló branddé formálódtak az elmúlt évek során, hála a nehezen definiálható, de könnyen felismerhető motívumoknak és hangulatoknak. Ilyen a magányos főhős(ök) figurája, a mindent átitató fanyar humor és világszemlélet, illetve a melankolikus alaphangulat, amelyet elsősorban nyilván a zord időjárási körülmények szavatolnak. Ahogy a skandináv krimik piacát is elárasztották Jo Nesbø és a többi sztárszerző epigonjai, úgy – a markáns „műfaji jegyeknek” hála – minden 101 Reykjavíkra vagy Északra is tucatnyi középszerű produkció jut.

A norvég Gunnar Vikene filmje is jobbára a „futottak még” kategóriáját erősíti. A nyitány a Schmidt történetét idézi, a Jön Harold! címszereplője is felesége hirtelen halálát követően dönt úgy, hogy útnak indul, és menetközben meglátogatja elhidegült felnőtt gyerekét. Karaktere egyben a hatalommal szélmalomharcot folytató kisember archetípusát is megtestesíti, Harold ugyanis a bútorüzlete szomszédságába települő IKEA miatt megy előbb csődbe, aztán Svédországba, hogy elrabolja a cég alapítóját, Ingvar Kampradot.

Ha road movie, akkor sorsfordító találkozás: az utazás közben megismert, vadóc tinédzserlány szembesíti hősünket egy másik nézőponttal. Ebba üdítő jelenléte a (melo)drámai és a komikus szálat egyszerre erősíti – az IKEA-vezér elrajzoltabb figurája inkább csak az utóbbit – és erre a kényes balanszra Vikene mindvégig ügyel. A Jön Harold! csendes és helyenként kifejezetten elégikus dramedy, ugyanakkor ez a legnagyobb hibája is. Hiányoznak belőle a csúcspontok és az igazi meglepetések, így hiába az erős színészi jelenlét és a magabiztos rendezés, a végeredmény épp annyira formalizált és semmitmondó, mint a tengerentúli műfajtársak többsége.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/07 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12312

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 57 átlag: 5.46