Forgács Nóra Kinga
Incompresa – olasz-francia, 2014. Rendezte. Asia Argento. Írta: Barbara Alberti és Asia Argento. Kép: Nicola Pecorini. Szereplők: Guilia Salerno (Aria), Charlotte Gainsbourg (Anya), Gabriel Garko (Apa), Anna Lou Castoldi (Donatina). Gyártó: Wildside / Paradis Film. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 103 perc.
Asia Argento filmje egyfelől szimpla coming of age-sztori, a kora-kamasz Aria próbálja meg benne összeszedegetni egyre felnőttebb önmagát: a folyamatban ugyanúgy súlyos szerepe van a családnak, a nemiség ébredésének, az első szerelemnek, a saját testhez való viszonynak, a sulinak, a tanároknak, a felnőtteknek, a legjobb barátnak és egy-egy kamaszszemmel nézve még létfontosságú koncertnek, bulinak vagy veszekedésnek, mint ahogy azt a Házibuliban vagy a Zűrös kamaszokban láttuk. De a Házibulit és a Zűrös kamaszokat azért nézzük rongyosra, mert valami sokkal titkosabbat és intimebbet találnak meg és mesélnek el a felnőtté válás történetek ismerős fordulatai és epizódjai között kutatva, mint ami egy szimpla sztoriba beleférne.
Pontosan erről az intimebb, őszintébb dologról beszélhetünk a Lány macskával esetében is. Asia Argento filmje ugyanis nyílt tekintetű, bátor, a történet legmélyéig elmerészkedő vallomás. Aria, a 9-10 éves, koravén és túlságosan is korán gyógyíthatatlanul magányos kislány egy excentrikus művészházaspár teátrális kirohanásokkal és nárcisztikus megnyilvánulásokkal tarkított hétköznapjaiban téblábol, kicsit olyan, mint egy csomag, amit ott felejtett a gazdája a pályaudvaron. Ebben a filmben mindenki fontos és nagyon is egyedi, egyéni, leszámítva őt, aki ide-oda vetődik. Mégis megpróbál fontossá válni, ha nem is a szülei életében, de legalább a sajátjában főszerepet kapni. És megpróbál szeretni, ha a szüleit nem is lehet, mert az önzésükről minden gesztus visszapattan, akkor legalább azt a fekete macskát, amit hazavitt magához. Azaz, mivel nem igazán van hova haza vinni, csak cipeli magával. Nem az esetleges életrajzi egyezések, hanem a szubjektivitás itt a lényeg, minden kép, zene, hangulat vagy mozdulat ezt szolgálja. Az egész film olyan, akár a végén a kamerába, a közönségre néző gyerekarc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2015/07 55-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12310 |
