Soós Tamás Dénes
The Interview – amerikai, 2014. Rendezte: Evan Goldberg, Seth Rogen. Szereplők: James Franco, Seth Rogen, Randall Park. Forgalmazó: Select Video. 112 perc.
Ami működött még Chaplin és A diktátor esetében – kisajátítani és nevetségessé tenni a kor leghíresebb diktátorát –, az kudarcba fullad Az interjúban. Kim Dzsong-unt, úgy tűnik, nem lehet karikírozni. Az észak-koreai diktátor ugyanis már eleve paródia: jóllakott kisiskolás fejével a véres hadvezér, mímelt hozzáértésével a bölcs vezető kifigurázása. Naiv propagandafotóin a diktátor inkább nevetséges, mint félelmetes anakronizmussá szelídül.
Az interjúban egy bulvárriporter (James Franco) és producere (Seth Rogen) utazik Észak-Koreába, hogy meginterjúvolja Kim Dzsong-unt. A vicc annyi lenne, hogy a diktátor titokban jófej, érző lélek, aki Katy Perryt hallgat, Margarita koktélt szürcsölget, és magányos a Sztálintól kapott tankja mélyén. Az interjú azonban nemcsak Kim Dzsong-unt nem tudja röhejessé tenni, de a diktatúra szatíráját is elmismásolja: erőltetett szó- és ordenáré vulgárviccek jellemzik ezt a politikai szatírának üres, akciófilmnek amatőr, vígjátéknak pedig szimplán csak rossz ízlésű filmet.
Nem is beszélne róla a világ, ha egy hackercsoport retorzióként nem fenyegette volna meg terrortámadással az Egyesült Államokat, és nem hackelte volna meg a Sony Pictures rendszerét, az interneten téve közzé a stúdió belső levelezéseit. A fenyegetés elől meghátráló Sony végül az interneten forgalmazta a filmet, és négy nap alatt 15 millió dollárt keresett vele – mondják, ez is újabb szög a hagyományos moziforgalmazás koporsójában. A filmes sajtó viszont azóta is a Sony levelezéseitől hangos. Pedig semmi meglepő nincs a művészeket cenzúrázó ügynökökön, az alulfizetett női sztárokon, vagy épp az akciójelenetek köré valamiféle cselekményt csak izzadva beerőltető álomgyári gyakorlaton – szexizmust és inkompetenciát pedig Az interjúban is láthatunk jócskán. S ahogy a film sem Kim Dzsong-un, hanem a készítők elé tart görbe tükröt, ahogy Seth Rogen pufók átlaglúzere unalmas trágárrá, James Franco elrajzolt bohóckaraktere pedig irritáló ripaccsá csúszik le, úgy a médiabotrány sem a terroristákról, inkább a saját szennyesébe könyékig túró nyugati sajtóról mond sokat. Merész húzás itt csak az lenne, ha a hackelésről forgatnának filmet: doku helyett tragikomédiát.
Extrák: Audiokommentár és kisfilmek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2015/07 62-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12286 |
