Kránicz Bence
Top Five – amerikai, 2014. Rendezte: Chris Rock. Szereplők: Chris Rock, Rosario Dawson, Gabrielle Union. Forgalmazó: Select Video. 101 perc.
Bár színészként a kínosabb Adam Sandler-blődlik mellékszerepeitől sem riad vissza, bő tíz éve készített saját rendezéseiben Chris Rock érezhetően másfajta minőséget próbál képviselni. Az afro-amerikaiak aktuális társadalmi helyzete, lehetőségei éppúgy foglalkoztatják, mint az, hogyan csempészhetne némi európai érzékenységet a habkönnyű hollywoodi vígjátékokba – előbbi célkitűzéséről az Obama-érát megjövendölő Államelnök, míg utóbbiról A nőmre hajtok Rohmer-remake-je árulkodik.
A visszafogott sikerekkel és óvatos lépésekkel formálódó szerzői életmű eddigi magnum opusa a tavalyi Az öt kedvenc, amelyben egyszerre érvényesül a markánsan fekete nézőpont – hiszen a Rock által játszott sztárkomikus önérzetét éppen az bántja, hogy képtelen kitörni a „vicces feka” szerepköréből – és a leplezetlenül személyes hangvétel. Az önéletrajzi elemekben bővelkedő, részben flashbackekből összeálló történet felvonultatja a főhős egész családját, volt és jelenlegi szerelmeit, így bízvást tekinthető Rock 8 és féljének, még ha a formai kísérletezés helyét át is veszi a szigorúan betartott romkom-recept.
A cím egyébiránt a legfontosabb hip-hop előadók visszatérő poénként sorolt listájára vonatkozik, áttételesen viszont az élet meghatározó pillanatainak lajstromozását vetíti előre. A Woody Allen-i ihletésű, de a Julie Delpy rendezte, Rock főszereplésével készült Két nap New Yorkbanra is emlékeztető cselekmény egyetlen nap leforgása alatt játszódik, ami alatt a neurotikus és önimádó Andre Allennek egy pillanatra sem áll be a szája. A rasszokkal kapcsolatos, önironikus élcelődés működik is, a szexista viccek ugyanakkor annál kevésbé állnak jól a filmnek. Sőt, Rock alapvetően mostohán bánik a női karakterekkel, akik csak arra valók, hogy igyák a főhős szavait. Az Andrét kísérő újságíró figurájában a szingli anyuka sztereotípiája köszön vissza, a vele kapcsolatos fordulatok bántóan előkészítetlenül érkeznek – a hiteles, emberi mozzanatok Rosario Dawson alakítását, és nem a forgatókönyvet dicsérik. Emiatt az utolsó harmadban már némileg fárasztóvá válik az író-rendező-főszereplő egotripje. Mindazonáltal a „suszter maradjon a kaptafánál” tanulságát hordozó stand-up előadás jelenete és a szellemes finálé miatt ekkor sem válik unalmassá a film, aminek élvezetéhez szerencsére nem kell Chris Rock rajongói közé tartoznunk.
Extrák: werkfilm, kimaradt jelenetek és bakik, válogatás a főhős stand-up műsoraiból.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 62-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12276 |
