Varró Attila
La isla mínima – spanyol, 2014. Rendezte: Alberto Rodríguez. Írta: Rafael Cobos. Kép: Alex Catalán. Zene: Julio de la Rosa. Szereplők: Javier Gutiérrez (Juan), Raúl Arévalo (Pedro), María Varod (Trinidad), Jesús Ortiz (Andrés). Gyártó: Atresmedia. Forgalmazó: Vertigo Media Kft. Feliratos. 105 perc.
Az ezredforduló óta komoly élbolyt alkotnak a police procedural filmek globális felhozatalában a tanyasi sorozatgyilkosok nyomát sivár vidékeken kutató furcsa zsarupárok drámai történetei koreai lapálytól (A halál jele) fagyos lapp tundrán át (Hamis nyomon) az amerikai Dél lápvidékéig (Texas gyilkos földjén): tavaly az andalúz Mocsárvidék is felkerült a tetthely-térképre, mindjárt 10 Goya-díjat szerezve a burjánzó mikrozsánernek. Az Alberto Rodríguez-Rafael Cobos szerzőpáros csendes zsánerbravúrja a nemzeti közelmúlt viharos átmeneti időszakába helyezi detektívhőseit (miként Bong Joon-ho műve): a Franco-rezsim bukását követő hét szűk esztendő mélypontján egy lánglelkű fiatal demokrata és a régi rendszer veterán pribékje közös száműzetésben nyomoz egy tizenéves nővérpár brutális kéjgyilkosa után az eldugott délvidéki kisközösségben, ahol már érnek a gabonával az első sztrájkok, de még ott virít a Generalísimo és a Führer fényképe a fali feszületeken.
Rodríguez és Cobos tízévnyi közös életművét – egyfajta önreflexióként – a bűnkelepcékben vergődő férfipárosok párhuzamos drámái alkotják, legyenek alteregóik fiatalkorú utcai bűnözők (Hét szűz), önpusztító, szenvedélybeteg kispolgárok (After) vagy a hírhedt sevillai drogkommandó korrupt rendőrei (Hetes osztag). Komplementer elődeikhez hasonlóan a Mocsárvidék két nyomozója is ellentétes belső utat jár be – míg az éjsötét események purgatóriumában egyikük bűnei feloldozása felé kapaszkodik, a másik megindul a lejtőn az érzelmi/erkölcsi pokolba. Rodríguez érdekfeszítően, ám fegyelmezetten szövi össze a hősök és műfajok szálait: korábbi melodrámai túlkapásait sokatmondó apró gesztusokra cseréli, tolakodó kutyametafórái helyett enigmatikus madár-szimbolikát használ, folytonos változásban ábrázolt, kaotikus városképeit felváltják a mívesen fényképezett, hosszan kitartott tájképek a nyitott és átlátható, mégis kiúttalan és kilátástalan posvány-labirintusról (amelynek madártávlatból vett óriástotáljai vizuális fejezetcímekként tagolják a cselekményt a főcím-fraktálok torz agytekervényeitől a herointéglát mintázó temetőn és keresztforma hajótesten át a zárókép útkereszteződéséig). Ennyi erény birtokában csak hab a tortán, hogy thriller-revízió és zsarudráma mellett a film egyben kiábrándító, precíz helyzetjelentés a mindenkori rendszerváltások mocsárvidékéről – máris foroghatna a magyar remake a korai 90-es évekről, mondjuk Fertőtáj címmel.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 54-54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12264 |
