Székely Gabriella
Rómeót és Júliát ezúttal Szásának és Másának hívják. Házibulin ismerkednek össze, félénkek, sete-sután fürkészik az első szerelem titkait, naphosszat róják a havas, szeles moszkvai utcákat. Mása Puskin Tatyjánáját idézgeti, Szása ügyefogyottan próbálja követni tapasztalt barátja tanácsait. Akár ha egy hatvanas évekbeli balázsbélás filmben volnának. A debütáló Valerij Todorovszkij játékos könnyedséggel kíséri szereplőit, mint aki megörült annak, hogy végre a kamera mögé állhat. Jókedve hősei sorsát alakítván szivárog el.
Pedig Szása nem moszkvai Montague és Mása nem Capulet. Szása orosz, Mása zsidó, családja kivándorolni készül Izraelbe. Mását ugyanis egy iskolai bulin leitatták, megerőszakolták, és amikor az anyja sokadszorra követelte a rendőrségen, hogy büntessék meg a bűnöst, azt válaszolták neki: ne itt, hanem Izraelben követelje a jogait. Ekkor adták be kivándorlási kérelmüket.
Szása magára erőltetett nyugalommal pakolja Másánk holmiját, méricskéli a fejenkénti negyven kilós csomagokat, szembeszáll a névtelen telefonálóval, aki obszcén durvaságokkal zaklatja őket hónapok óta. Harcol az arctalan, sziszegő gyűlölettel, és meg sem próbálja maradásra bírni a lányt, hiszen a nagymama megmondta: „Mása zsidóhoz megy férjhez, ahogyan én tettem, meg az anyja is.”
Todorovszkij nem áldozza fel hőseit a megbékélés oltárán. Mása elrepül Izraelbe, ahol majd biztosan felveszik az egyetemre, Szása pedig a kiürült lakásban várja a fenyegető telefonhívást. Nincs veronai herceg, ki igazságot szolgáltasson, nincs ítélet és nincs törvény. Ennek a „fájdalmas krónikának” nincsen tanulsága, hacsak az nem, hogy 1991-ben, Moszkvában jegyezték fel.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1993/03 57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1216 |
