Schubert Gusztáv
Mi az oka, hogy Magyarországon a mozgóképi nevettetés lábra nem tud kapni? Mikor pedig tele van a Hócipőnk. Cenzúra, filmgyártásbeli szükség, vetítőhelyek hiánya – ma még legalábbis – nem játszik ebben az ínségben közre. A végenincs „nemzeti dicsekedés”, hazapuffogtatás pedig éppenséggel gyönyörűségére lehetne bármely vérbeli szatírnak. „Csupán a dramaturgia az, amely hazánkban meg nem foganszik”. Annyi kiagyalt történetet, mint amivel mostanság magyar filmvígjáték címén traktálnak minket, még akkor is elég lenne elviselni, ha sűrű izlandi unalomban telnének napjaink. Hát még most, amikor a parlament és a pártok teljes kabarétársulata gondoskodik naponta a szilveszteri hangulatról. E baljós ingyencirkusz a moziban föl sem villan: föld alatt áskálódó munkásőrökön, ügyefogyott postarablókon, kétbalkezes ördögökön csattannak az élcek. Koltai Róbert filmje újabb feledhetetlen alakkal gazdagítja az új magyar commediát: főhőse a talpraesett vállfaárus.. Van-e, aki ezt a figurát nem ismeri? Magam még emlékszem a hatvanas évek boldog békeéveire, mit jelentett akkoriban nekünk, gyerekeknek, a vállfa: tartást, erőt, méltóságot. És a vállfaárus? Maga volt ő az életnek hercege, a férfi, akivé lenni akartunk. De tényleg: ha egy istenhátamögötti porfészek csendjében elbömbentette magát – „Vállfát vegyenek!” – ott női szív nem maradt dobogatlan, bolondult érte ifja, véne.
Azt hiszik, viccelek. Nem, a vállfaárus is lehet Don Juan. Ha kitalálják. Mint Hrabal és Menzel Tapička forgalmistát. „Gyuszi bácsinál” túl sok bízatik a nyakba vetett vállfákra, a gatyát hónaljig emelő ruganyos nadrágtartóra, meg az SZTK-szemüvegkeretre. No persze a hódításhoz kell ez is, de a sok ravasz fonák, megejtő hendikep azért csak nem elég a csábításhoz. Érdekelne az a bizonyos ellenállhatatlan donjuanos espritis. „Lányok, lányok, rövid a szoknyátok, kilátszik a... Ez volna az?
Sose halunk meg. De miért nem, hogyan nem? Az igazi Gyuszi bácsi (a rendező filmet ihlető nagybácsija), a korhelykirály és lóversenybolond – meglehet – ismerhette az örök élet titkát. De egy biztos, nem fecsegte ki.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1993/03 57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1215 |
