Bayer Antal
Sokak számára a képregény egyenlő szuperhőssel. Nem csak Amerikában van ez így, elég benézni egy budapesti képregénybörzére, hogy meggyőződjünk róla, nálunk is vannak bőven rajongók, akik el sem tudják képzelni, hogy a Marvel és a DC kiadványain kívül más is érdemesíthető érdeklődésükre. Úgy tűnik azonban, hogy egyeseknél a képlet fordítva is működik: szuperhős egyenlő képregény, amin viszont érdemes elgondolkodni.
Superman 1938-as színre lépésétől kezdve az amerikai comic book egyik meghatározó zsánere a szuperhősöket felvonultató, fantasztikumban bővelkedő kaland lett. Bár sok más műfajnak is voltak jó évei (vadnyugati, háborús, horror, romantikus, humoros, stb.), az 1960-as évek óta a szuperhősök dominanciáját semmi sem fenyegeti.
Ám bármennyire ismertek is a szuperhősfigurák, Amerikában távolról sem olvas mindenki képregényt, és éppen az említett időszakban vált a legnépszerűbb szórakozási formává a tévénézés, amivel párhuzamosan a képregényeladások megfeleződtek. Ezt felismerve szaporodni kezdtek a szuperhősöket szerepeltető animációs sorozatok, majd az 1970-es években elkészültek az első olyan játékfilmek is, amelyeknek a látványvilága már képes volt valamennyire vetekedni „hihetőségben” a képregényekével. Az évtized közepére azonban a teljes amerikai képregényipar válságba került, hiszen a példányszámok csökkenésével párhuzamosan az olajválság közvetett következményeként növekedtek az előállítási költségek. A képregényipar csak úgy maradhatott életben, ha szorosabban kötődik a szórakoztatóipar más ágaihoz. Ez a hosszú folyamat mára beteljesedett, amit jól bizonyít az elmúlt 10-15 év „képregényfilmes” dömpingje.
A szuperhősök oly mértékben elterjedtek más rokon területeken– számítógépes játékokban, figuraként, kártyákon, kosztümök, bögrék, pólók, evőeszközök díszítőelemeiként – hogy ma már egyáltalán nem biztos, Superman vagy Pókember minden rajongója olvasott akár csak egyetlen egy képregényt is kedvence főszereplésével. A legnépszerűbb képregények nem haladják meg a havi 100 ezres átlagos eladott példányszámot, míg ugyanezeknek a karaktereknek a filmjeit csak a mozikban 50-80 millió néző látja.
Ez jelentős fordulat, hiszen a szuperhősös képregények többségében hímnemű, és egyre nagyobb arányában húsz év feletti olvasójának az ízlése, tapasztalata és elvárása nemigen esik egybe az egész család szórakoztatására alkalmasnak minősített filmek közönségével, különös tekintettel a politikai korrektségre, azon belül is a nemi identitások és az etnikai kisebbségek súlyára és ábrázolására.
A közelmúltban az angolszász sajtóban több olyan cikket olvashattunk, amely például számon kéri „a képregényeken” a női karakterek sztereotipikus jellegét és kevesli a női főszereplős szuperhős-filmeket, a női szuperhősöket ábrázoló ólom- vagy műanyagfigurákat. Ezek úgy vélik, „a képregények” nem mutatnak egészséges mintát a fiatal olvasóknak, a lányokban kisebbségi érzést keltenek, a fiúkban rossz berögződéseket erősítenek. Miközben a nagy kiadók kézzel-lábbal bizonygatják, hogy ez nem így van, és ők mindent megtesznek az egyenlőségért, a képregényolvasók kemény magja minden változástól kiakad (legutóbb például egy Thor-nő bevezetésétől és Macskanő biszexualitásának a felvállalásától). A pofozkodás és a világ megmentése a kemény kezű és kissé öntörvényű fehér pasik dolga.
Mintha a Marvel és a DC a szuperhős kategória átpozícionálására tenne kísérletet, amivel feltehetően a filmes közönségből próbálnak új olvasókat szerezni. Talán attól tartanak, hogy a meglévő olvasókör tovább öregszik, és egy idő után elfogy, ezért már a jövőt készítik elő? Ezzel kapcsolatban vannak kétségeink, hiszen pár éve a New 52 sorozatok indításakor erre hivatkozott a DC kommunikációja, ám azóta ezeknek jó része leállt. Most éppen a Marvel jelentette be teljes „univerzumának” az újrahangolását. Kíváncsian várjuk, mire jutnak.
A legfrissebb magyar nyelvű szuperhősös képregények (mind a Kingpin kiadványa):
Batman 6, Hihetetlen Pókember 19, Marvel + 20, Marvel + különszám 2014/1: Végtelen háború (újságosnál), Új Bosszú Angyalai: Titkos Invázió (könyvesboltokban), Peter Parker Pókember 19 (csak előfizetőknek és rendezvényeken).
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 64-64. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12145 |
