Baski Sándor
Une nouvelle amie – francia, 2015. Írta és rendezte: François Ozon. Kép: Pascal Marti. Zene: Philippe Rombi. Szereplő: Romain Duris (David / Virginia), Anais Demoustier (Claire), Raphaël Personnaz (Gilles), Isild Le Besco (Laura). Gyártó: Mandarin Films / FOZ. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 105 perc.
Az európai szerzői film Tarantinójának bízvást nevezhető François Ozon nemcsak a különféle műfajokkal szeret flörtölni – úgymint: krimi, thriller, musical, fekete komédia, romantikus dráma –, de szívesen kirándul a neves rendezőelődök világába is. A leglátványosabban eleddig John Waters (Szappanoperett) és Fassbinder (Vízcseppek a forró kövön) előtt tisztelgett, új filmje pedig szinte minden pillanatában Almodóvart idézi. A hasonló rendezői érzékenységen túl Ruth Rendell személye is összeköti a két alkotót: az Eleven hús és Az új barátnő egyaránt a brit krimiszerző egyik regényén alapul, de az izgalmas alapsztorit a spanyol és a francia direktor is csak ugródeszkaként használja.
Az Almodóvarra oly jellemző, egyszerre frivol és drámai tónust Ozon már a legelső jelenetben megteremti: a szuperközeliken egy fiatal nőt öltöztetnek mennyasszonyi díszekbe, de kiderül, hogy az „ünnepelt” koporsóban fekszik – nem esküvő, hanem temetés készülődik. Az elhunyt legjobb barátnője, Claire nem sokkal később felfedezi, hogy a megözvegyült férj, David odahaza női ruhákban jár. A kezdeti averzió kíváncsisággá oldódik, a nő egyre többet és egyre szívesebben időzik Virginia, vagyis David alteregójának társaságában. Kölcsönösen segítik egymást a gyászmunkában, de közben kapcsolatuk természetét eltitkolják Claire férje elől.
A négyszereplős felállás eszményi keretet biztosít Ozonnak arra, hogy azt tegye, amit a legjobban szeret: a vígjátéki és (melo)drámai szituációk végigzongorázása során megkérdőjelez minden lehetséges szexuális konvenciót, és eljátszik a berögzült genderszerepekkel. Noha férfi főhőse „csak” transzvesztita, nem homoszexuális, Az új barátnő ugyanúgy a nemi identitás megválasztásának és megélésének szabadságát ünnepli, mint a klasszikus queer mozik. Egyedül a giccsbe forduló fináléért kár – ha az nincs, Ozonnak sikerül a Pedro Almodóvar-menetet is hiba nélkül abszolválnia.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 56-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12114 |
