Sepsi László
Mitől lesz egy fantáziátlan pornó-lektűr világszám?
Mi sem mutatja szebben az erotikus regények recepciójának változását, hogy a huszadik század szépirodalmi botrányai és pornómagazinokkal együtt terjedő sikamlós ponyvái után A szürke ötven árnyalata körüli vitákat már legkevésbé sem az explicit szexábrázolás puszta ténye váltotta ki – mint történt az korábban a Ráktérítő vagy a Lady Chatterley szeretőjének esetében. E.L. James előbb szerzői kiadásban megjelent, majd nagykiadós bestsellerré cseperedett fan-fictionje az Alkonyat örököseként a jómódú alfahím és a karjaiba omló szűzlány meséjét variálja, ezúttal ártalmatlanná sápasztott vámpír-egzotika helyett a BDSM-szubkultúra kilúgozott külsőségeit használva a veszedelmes férfiállat hátterének megrajzolásához. Míg a terjedelméhez képest igen kisszámú erotikus jelenetei éppoly fantáziátlanok, mint a nyelvezete – amit csak a hírhedten szabados magyar fordítás leleményei dobtak fel némiképp –, James regénye a közönségsiker és az előre borítékolható kritikai fanyalgás mellett hamar kiváltotta az elemzők figyelmét is. Utóbbit leginkább A szürke ötven árnyalatának paradoxona generálja: miközben a közbeszédben minden korábbinál markánsabban jelen vannak olyan témák, mint a párkapcsolaton belüli testi-lelki erőszak, a nemek közti egyenlőtlenség megjelenési formái az élet különböző területein vagy a „normális” szexualitás mibenléte, E.L. James banális kéjfantáziát gyúrt mindezekből, ami ráadásul példátlanul sikeres a leginkább érintetett, húsz és harminc év közötti nők körében. Ennek egyik lehetséges oka, hogy James szövege (ál)naiv reflektálatlanságán keresztül látszólag megfosztja a szexualitást a rárakódott diszkurzív ballaszttól, vagyis a regényben mellékes, hogy egy huszonkét éves lány leitatása és szüzességének elvétele mennyiben minősül date rape-nek, vagy hogy mennyiben elfogadható, ha az egyik fél rutinos stalkerként egyengeti az épphogy bimbódzásnak indult kapcsolatot. James ezeket a témákat a „közös megegyezés” itt erősen relativizált fogalmával együtt bezsúfolja a címben jelzett szürke zónába, így kikerülve az esetleges zavaró kérdésfelvetéseket, viszont A szürke ötven árnyalata ezek nélkül sem válik felszabadult, valóban az érzékiség örömét hirdető szöveggé. Ahogy a regényben a BDSM is afféle kontrollált határátlépésként mindvégig erősen szabályozott keretek közt jelenik meg, végül a hősnő szexuális nevelődéstörténete sem függetlenedik a gyönyört szükségképpen a büntetéssel összekapcsoló történetsémától.
A hetvenes évek eleji pornóaranykor néhány örömteli klasszikusától eltekintve – mint a Mély torok vagy az Alice Csodaországban – a tömegkultúra szexábrázolását máig kísérti az élvezetekkel együtt járó retorzió motívuma, különös tekintettel a kiégés rémére (9 és 1/2 hét, A nimfomániás). A trilógia első kötete híven követi ezt az ívet – egy kurta-furcsa cliffhangerben padlóra küldve a románcot –, hogy a későbbi tételekben a hétköznapitól eltérő szexualitás megélése helyett annak megszelídítése álljon a középpontban. A vadabbik oldalra tett kiruccanás ígérete ezzel végképp biztonságos keretek közé szorul, mindvégig fenntartva egy heteronormatív nézőpontot – a milliomos szexuális szokásai valójában gyerekkori traumák és nem a szabad választás eredményei (tehát lovaglóostor helyett terápiával vagy szeretettel kezelendők), a párkapcsolat végcélja pedig a családalapítás. A szappanoperákból csent konfliktusok közepette (kómába esett apuka, áskálódó konkurens lovag) a korábbi férfi agresszorból válik megváltásra váró áldozat, amivel James a szériát jellemző biztonsági játékot is beteljesíti – a hősnőben megtestesült szubmisszív vágyfantázia lassan átadja helyét a felelős és domináns családanyának. E.L. James könyve ezeknek köszönhetően úgy kínál vágybeteljesítő kikapcsolódást, hogy közben legalább ekkora nagy hangsúlyt fektet ennek ellenőrzésére, férfihőséhez hasonlóan diktatórikus keretek közé szorítva az érzékiség bármiféle megnyilvánulását – mintha a Behind the Green Door megtekintése közben minduntalan inzertek emlékeztetnének a jól megfontolt családtervezés és a védekezés fontosságára. A szürke ötven árnyalatával a mérsékelten explicit szex sokadjára is megtalálta kerülőútját a fősodorbeli tömegirodalomba – igaz, ezúttal a BDSM-tematikától függetlenül is láncra verve.
Ulpius Kiadó, 2012.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 48-49. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12104 |
