Fekete Martin
Foto Háber
Magyar, 1963. Rendezte: Várkonyi Zoltán. Szereplők: Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Páger Antal, Szakáts Miklós, Sulyok Mária, Lehoczky Zsuzsa, Csákányi László, Nagy Attila. Forgalmazó: MaNDA. 97. perc
Az Egri csillagok 1968-as filmváltozatának alkotói sokat változtattak
Gárdonyi klasszikusának cselekményén: a pap figurájának mellőzésével újraírták
az expozíciót, és a regény egyik legkidolgozottabb epizódja, a szultán
seregének felvonulása sem került filmre. A változtatásokkal az ostrom
felvezetésén igyekeztek rövidíteni, hogy minél részletesebben dolgozhassák fel
a várvédők hősies küzdelmét, s e céljukat figyelembe véve meglepő a Sztambulban
raboskodó Török Bálint kiszabadítására tett kísérlet aprólékos és regényhű
bemutatása. Az álcázás és összeesküvés motívumaival a kémthrillereket is
megidéző, szövevényes történetszál megőrzésében kulcsszerepet játszhatott
Várkonyi Zoltán rendező bűnügyi műfajok iránti érdeklődése, mely tetten érhető
már az 1952-es Nyugati övezet
szabotázsfilmjében, az 1956-os Keserű
igazság „ellen” termelési filmjében, majd pedig az 1973-as Ártatlan gyilkosokban is, illetve
mindenekelőtt az 1963-as Foto Háberben.
A klasszikus kémthriller
történetében kiemelt fontosságú év az 1962-es: ekkor mutatják be a paranoiathrillerek
nyitányát jelentő A mandzsúriai jelöltet
és az első James Bond-filmet, a Dr. No-t.
A kémthriller tematikus elemeit a film noir formavilágával házasító
paranoiathrillerek, s az akciófilm műfajának megteremtésében úttörő szerepű
Bond-filmek bő egy évtized alatt kiszorítják a Hitchcock által még
Nagy-Britanniában kikísérletezett, s a negyvenes-ötvenes években csúcsra érő
klasszikus alműfajt, melynek azóta sem sikerült visszaverekednie magát az
alkotók kedvencei közé. Várkonyi egy évvel később már mintegy előrejelzi az új
műfaji variációk útját azzal, hogy kémthrillerében felhasználja az előbb
említett filmcsoportok jellegzetes megoldásait: a paranoiathriller
cselekményvezetése érvényesül, amikor a több szálon futó elbeszélést arra
használja, hogy elbizonytalanítsa a nézőt a hős pozícióját és az antagonista
kilétét illetően, míg Latinovits karakterének bátorsága, leleményessége,
illetve a rá leselkedő veszély ellenére is magabiztos kiállása a 007-es
ügynököt juttatja eszünkbe. A margón jelentkező „idegen” műfaji elemek mellett
– részben a kor magyar filmgyártásában döntő szerepet játszó cenzúrának
köszönhetően – megtartja a klasszikus hitchcocki alműfaj megoldásait: a
játékidő harmadánál leleplezi a gyilkost és nagyjából a felénél tisztázza
hősét, aki a kémhálózat felszámolása közben a szerelmet is elnyeri, s így happy
enddel zárul a többszöri megtekintésre is érdemes történet.
Extrák: Nincsenek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 60-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12090 |
