rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Mozi

Büszkeség és bányászélet

Kovács Kata

Pride­ – brit, 2014. Rendezte: Matthew Warchus. Írta: Stephen Beresford. Kép: Tat Radcliffe. Zene: Christopher Nightingale. Szereplők: Bill Nighy (Cliff), Andrew Scott (Gethin), Dominic West (Jonathan), Imelda Staunton (Hefina). Gyártó: Calamity Films. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 120 perc.

A kissé lankasztó magyar címfordítás – Büszkeség és bányászélet – sugallata ellenére Matthew Warchus (Simpatico) Pride-ja nem erőltetett szatíra a nyolcvanas évek walesi bányászainak mindennapjairól, hanem igaz történeten alapuló, csupa szív tabló az 1984-85-ös brit bányászsztrájk idejéről, amikor is egymás segítésére fogtak össze a walesi bányászok és a londoni queerek.

Margaret Thatcher és az AIDS paranoia napjaiban járunk: a bohém fővárosi LMBT csoport tagjai pénzgyűjtésbe kezdenek, hogy segítsenek a vidéki bányászoknak, mondván, ha van olyan társadalmi csoport, akikkel rosszabbul bánik a közvélemény és a sajtó, mint a melegekkel, akkor ők azok. Javarészt a brit mozi nagyságait felsorakoztató castingnak – Bill Nighy, Imelda Staunton és Paddy Considine – köszönhetően a Pride azonban jóval több, mint óda a számkivetettek könnyfakasztó egymásra találásáról és a kölcsönös empátiáról. Bár a két világ találkozása nem egyetlen központi karakter szemszögén keresztül jelenik meg, hanem egy tucat egyenrangú szereplőre és személyes történetre épül, nagyrészt a könnyen emészthető formanyelvi konzervativizmus uralja – egyszerű, jól bevilágított beállítások, szellemes dialógok, szép látképek és popos filmzene –, mely jobbára előnyére is válik, még ha szép számmal bukkannak is fel benne közhelyes fordulatok és karakterek. Így aztán méltán kerülhet az angol filmre jellemző szociális érzékenység és humor, valamint a felgyűrt ujjú bajtársiasság olyan nagysikerű klasszikusainak sorába, mint az Alul semmi és A Kelet az Kelet, mindenki szívét megdobogtatva, hogy a nyitottság mennyi gazdag és őszinte pillanathoz vezethet, a banális, ám gyakran mégis átütő erejű tanulságról nem is beszélve, mi szerint a különbözőségeinknél ezerszer izgalmasabbak a hasonlóságaink.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/01 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12073

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 238 átlag: 5.51