Gelencsér Gábor
Magyar, 1974. Rendezte: Jancsó Miklós. Szereplők: Törőcsik Mari, Cserhalmi György, Madaras József, Balázsovits Lajos. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 72 perc.
A még DVD-n sajnálatos módon mindig kiadatlan
Jancsó-filmek közül alighanem a Szerelmem,
Elektra érdemli meg legjobban a digitálisan felújított képet és hangot. Ez
ugyanis – ahogy Grunwalsky Ferenc fogalmaz az extrák közt található, Fazekas
Eszterrel folytatott beszélgetésben – a Mester formailag legbravúrosabb filmje.
A bravúr műhelytitkaiba pedig a másik beszélgetőtárs, Kende János operatőr avat
be. A 12 képből álló 72 perces alkotás átlagosan 6−7 perces snittjeivel nemcsak
Jancsó hosszú beállításos technikájának legkiérleltebb darabja, hanem a kamera
elé komponált látvány tekintetében is különleges mű. Több száz statiszta
gondosan koreografált mozgása kíséri a történetet, s a szereplőkéhez hasonlóan
komponált a kamera útja is. Mindennek eredőjeként a statikus tér dinamikussá
válik: a mozgó keretbe újabb és újabb motívumok kerülnek; a képsík a szuperplántól
a nagytotálig ívelő utat jár be oda s vissza. Szemet gyönyörködtető
látványorgia, amelyet élvezet újra és újra megnézni. A Szerelmem, Elektra azonban nemcsak a szemnek, hanem a (politikai)
értelemnek is szól. A gazdag ornamentika ugyanis súlyos jelentést rejt magában.
A mai néző szinte nem is érti, hogy mehetett át a film a korabeli engedélyezési
procedúrán. Talán Jancsó nemzetközi tekintélye, talán az eredeti mű
szerzőjének, Gyurkó Lászlónak a személye, talán a történet kulturális
referenciái – avagy talán épp a rendkívül gazdag ornamentika „takarta el” a
döbbenetesen direkt politikai jelentést, amelyet a film az eredeti műhöz képest
még jócskán fel is erősít. Itt a zsarnokölő testvérpár, Elektra és Oresztész
forradalmi megdicsőülésével és ünnepi körtáncával végződik a történet, szemben
Gyurkó tragédiájának kiábrándító, a zsarnokság és az erőszak továbbélését
vizionáló zárlatával. S még egy, látszólag esetleges körülmény: a darabban a 15
éve meggyilkolt királyról esik szó; Elektra azóta nem felejt, s azóta készül a
bosszúra. A darab ősbemutatója 1968-ban volt, a filmé viszont 1974-ben. S ha
ehhez hozzászámítjuk a forgatás „átfutási idejét”, nos akkor a 15 év, amikor a
zsarnok uralkodó meggyilkolta elődjét, s így hatalomra került, igencsak
nevezetes évszámra utal. Ám ha e számmisztika erőltetettnek hat is, Elektra és Aigiszthosz
politikai nézetrendszerét elképzelhetetlen nem a korabeli kádárizmusra
vonatkoztatni. „Amíg egyetlen ember él, aki nem felejt, senki nem felejthet” –
így Elektra. „Az emberek szeretnek elnyúlni a pocsolyában, és békésen röfögni”
– így a király cinikus vezére. Mi ez, ha nem egyértelmű politikai program és
kritika – „jancsóul”?
Extrák: Illúziók – Jancsó Miklós (részletek a húsz éve született Történetek a magyar filmről című
produkcióból, 7’). Két, kifejezetten a dvd-kiadáshoz készült kisfilm: A hosszú snitt alakulásai (beszélgetés Kende
Jánossal, 28’); Gondolatok és tér (beszélgetés
Grunwalsky Ferenccel, 32’).
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2015/01 61-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12065 |
