Soós Tamás Dénes
The Apartment – amerikai, 1960. Rendezte: Billy Wilder. Szereplők: Jack Lemmon, Shirley MacLaine, Fred MacMurray. Forgalmazó: Fantasy Film. 125 perc.
David Lean 1945-ös filmje, a Késői találkozás két házas főhőse a férfi egyik barátjának lakásán randevúzik. Mikor a barát hazaér, rajtakapja Alec-et és Laurát, és mérgesen követeli vissza az Alecnek adott pótkulcsot. Billy Wildert ez a Lean-filmben nem is látható, pótkulcs-kölcsönző epizodista ihlette meg: a Legénylakás főszereplője az Egyszerű Esetek Osztályán robotoló C.C. Baxter, aki úgy próbál felkapaszkodni a ranglétrán, hogy lakását főnökei rendelkezésére bocsátja esti légyottokra. Ebből a helyzetből Wilder nem a férfihűtlenség szatíráját forgatta le – megtette azt már öt évvel korábban, a Hétéves vágyakozással. A Legénylakás elsősorban az amerikai (karrier)álmot mindenek fölé helyező átlagirodista magányára, és a soviniszta férfiak által kihasznált lifteslány, Fran szerelmének fájdalmára fókuszál. Egy olyan korban, amelyben a dramedy még korántsem volt bejáratott fogalom, a film újszerűségét épp a drámai pillanatok és az ironikus, pajkos wilderi humor értő vegyítése adja. Az egy évvel azelőtti Van, aki forrón szereti harsány, kabarészerű poénjaival szemben a Legénylakás komédiája finomabb és erősen karakterközpontú: gyakorta a makarónit teniszütővel leszűrő és folyton érdektelen statisztikákat soroló Baxter szerethető kisszerűségéből fakad. (Korabeli, de ma is aktuális élc is akad: az esti filmeket nézhetetlenné tevő tévéreklámok kapják.)
Az éles hangnemváltások mellett Wilder több modern vonással frissítette filmjét. Főhősére rázárta az üres tereket: a karrierista magára maradottságát nagy mélységélességű képekben, hosszabb – de nem hosszú – beállításokban érzékeltette. A tévében vetített Grand Hotel mellett pedig nyíltan és direkten idézett egy korábbi filmet, King Vidor A tömegét. Baxter uniformizált munkahelyének rideg miliőjét Wilder is egyenasztalok végtelenbe nyúló sorával teremtette meg – állítólag fel is hívta Vidort, hogy megkérdezze, hány asztalt használt a híres irodajelenetben.
A Legénylakás tarolt az Oscar-díjátadón és a pénztáraknál, annak ellenére is, hogy merész témája és kevert hangneme a kritikusokat és a közönséget is megosztotta. Pedig pont ez szavatolja időtállóságát: a házasságtöréseknek, a törtetésnek áldozatul eső naiv kisemberek humorral szemlélt kálváriája. Habár a „cinikus Wilder” egyik szentimentálisabb filmjeként ünneplik, a Legénylakás valójában Wilder legszomorúbb vígjátéka – és pont ezért olyan szerethető.
Extrák: mozielőzetes, ajánlók.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 2015/01 62-62. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12064 |