Bayer Antal
A hetedik előadás
A Papírmozi szót nem csak ennek a rovatnak a címeként, hanem egy fekete-fehér képregényantológia neveként is használom, bár az utóbbi időben ez kissé feledésbe merülhetett, hiszen közel két és fél éve jelent meg az utolsó szám – egészen mostanáig.
Bár a magazin szerkesztési elvei rugalmasan alakulnak, két szempontot igyekszem mindig érvényesíteni: az egyik olyan külföldi szerzők illetve művek bemutatása, akiknek/amelyeknek nem nagyon lenne esélyük önálló kötetben megjelenniük magyarul, a másik pedig eredeti hazai munkák közreadása. Úgy érzem, ezek ezúttal maradéktalanul érvényesültek, hiszen minden korábbinál szélesebb körből kerültek ki a szerzők: két svájci, egy belga, egy holland, egy finn, egy amerikai és egy lengyel képregény mellett hat magyar munka került be a válogatásba. Mindnek a részletezésére nincs is hely, így csak néhányat emelek ki.
Lucie Lomová Tyl őrjárata című, jellegzetesen kelet-európai komédiája a cseh színházi miliőről akár Magyarországon is játszódhatna, bár úgy érzem, nálunk még a mostani kultúrharcos időszakon kívül is híján van ez a közeg a képregényből áradó öniróniának. Abszurdan tiszteletlen a Bartosz Sztybor-Piotr Nowacki lengyel alkotópáros Puncinyaló Kapitánya, míg a svájci David Boller egy valódi afrikai tragédiát ábrázol szinte dokumentarista pontossággal. A legnagyobb név pedig az amerikai Ben Katchor, aki öt egyoldalas pillanatképet adott az antológiába. A főleg nagyvárosi (New York-i) megfigyelések némelyikének már a címe is lenyűgöző, mint például a Bűntettek a lobbiban, a Lazacszínezés vagy pláne A Haverpease aszaltgyümölcs-gyűjtemény.
A magyar szakaszból az egyik kedvencem Madarász Gergely Majomdarálója. Aki kedvelte annak idején a Kretén humormagazin lököttebb vonalát, különös tekintettel Edika szándékosan befejezetlen abszurditásait, annak minden bizonnyal be fog jönni a korábban csak online, újabban nyomtatásban is olvasható „kalandgyűjtemény”.
Papírmozi 7. Fekete-fehér, puhafedeles, 92 oldal. Kiadó: Nero Blanco Comix.
Majomdaráló. Fekete-fehér, irkafűzött, 20 oldal, szerzői kiadás.
Majomdaráló 2. Fekete-fehér, puhafedeles, 44 oldal. Kiadó: Nero Blanco Comix.
Roham
Még hosszabb szünet, öt évnyi hallgatás után tért vissza a Roham irodalmi és művészeti magazin, néhány koncepcionális változással, de a korábbi szerzőgárda nagy részével. Újdonság, hogy az irodalmi részt ezúttal nem magyar szerzők új novellái, hanem egy 17. századi nápolyi mesegyűjtemény, a Pentameron szemelvényei adják ki. Ugyancsak ebből merít a három képregény, amelyet Szabó Levente, Sirály Dóri és Vidák Zsolt rajzolt meg, izgalmas grafikai megoldásokkal hidalva át a jó háromszáz évnyi távolságot. A másik alapvető változás, hogy a korábban ingyenes magazin immár fizetőssé vált, amit sajnálni lehet, nem megérteni azonban aligha.
Roham 11. Színes, puhafedeles, 48 oldal. Kiadó: Roham.
5 Panels, 3 Comics
A hazai képregényes szcéna legaktívabb csapata az októberi képregénybörzén három újdonsággal rukkolt elő. Ezúttal nem kollektív kötetet készítettek (a hírek szerint decemberre tartogatják a következőt), hanem három egyéni, igazi szerzői képregénnyel.
A hihetetlenül termelékeny Koska Zoltán fiatal kora ellenére már a sokadik önálló kiadványánál tart. Ezúttal új műfajt választott, Jorge Luis Borges novellájának a roppant szabad adaptálását krimi keretbe csomagolva. Az ötlet és a megvalósítás egyaránt érdekes, számomra kicsit ront az összhatáson a nehezen olvasható kézi beírás.
Nagyot lépett előre Szebeni Péter, akinek eddig ez a legszemélyesebb és minden tekintetben legjobban sikerült hosszabb munkája. A Testvérek jól megírt, mai környezetbe ágyazott történet természetfeletti elemekkel. A rajz erősen támaszkodik a fotóreferenciákra, de ezzel nincs semmi baj, a szerző kifejezetten ügyesen használja ezt a mankót. Fő hibájának a színezést tartom, egy egyszerűbb, kevesebb effektet használó megoldást szerencsésebb lett volna választani. Nem igazán hiba, csak megjegyzés, hogy szerintem szerencsésebb lett volna, ha a címlaprajz stílusa a belső tartalmat tükrözi, ez némileg befolyásolja az olvasói várakozást.
Elsőkötetes szerzőként Eliot (Sárdi Katalin) nagyon bátrat lépett, a kötet jó vastag, és ez még csak az első epizód… Az előző képregénynek bizonyos szempontból pont a fordítottja, amennyiben nagyon tetszik a vázlatszerű, mégis magabiztos rajztudásról árulkodó grafikához jól illeszkedő színezés, ellenben a történet nagyon elhúzódik. Plusz pontok járnak a szöveg nélküli részek ütemezéséért.
A halál és az iránytű. Fekete-fehér, irkafűzött, 56 oldal. Testvérek. Színes, irkafűzött, 36 oldal. Lacrimosa 1. Színes, puhafedeles, 130 oldal. Mindhárom kiadója Tálosi András/5 Panels.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2014/11 64-64. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12028 |
